2022. március 22-én, 90. éves korában eltávozott közülünk Deák István okleveles erdőmérnök, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. jogelődjének, az egykori Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság nyugalmazott igazgatója.
Sopronban az Erdőmérnöki Karon 1954-ben vette át oklevelét. 1955. január 1-én kezdte el szakmai életútját a Gyulaji Vadgazdaság és Tamási Erdőgazdaság Pári Erdészeténél, mint szakelőadó, később főmérnökké nevezték ki. Aktív segítőként részt vett az 1971-es budapesti Vadászati Világkiállítás és az 1973-as OEE (Országos Erdészeti Egyesület) Közgyűlése és Fagazdasági Műszaki Napok (Erdészeti Vándorgyűlés) szervezésében. 1985-ben kinevezték igazgatónak, majd 1992-ben ment nyugállományba.
Szakmai érdemeiért és kiemelkedő munkásságáért 2000-ben a Bedő Albert díjat, 2012-ben az Életfa Emlékplakett Ezüst fokozatát vehette át. Gazdag életútjához számos helyi, országos, de még világszinten is kiemelkedő események kapcsolhatóak, a többi közt az 1965-ös, 1969-es, 1970-es, majd a legendás ’72-es világrekorder gyulaji dámbikák trófeái, a gyulaji dámrezervátum létrehozása, és 1985-ben az új városközponti irodaház felépítése.