Nem emlékszem, mikor éltem át utoljára ilyen jelentős traumát, amit a Budakeszi Vadaspark szeptember 22-én megjelent híre okozott. Pedig a közlemény örömteli, amely arról szól, hogy néhány nap után előkerült Lukrécia, a nyomkövető nyakörvvel ellátott vadmacska.
Mint a Vadaspark munkatársai írják, Lukrécia nyakörvére szerelt nyomkövető eszközről napokig nem érkezett jel, így aggódtak, hogy baj történt a kölyökkorában elárvult és mentett, majd szabadon engedett állattal, amely hazánkban fokozottan védett. Az eltűnés előtt utoljára Kesztölc belterületéről érkezett jel, így a szakemberek arra következtetnek, hogy Lukrécia olyan helyen húzta meg magát, ahol a jeladót leárnyékolták az épületek. Jelenleg jól van, a jelkövetés szerint járja a Pilis erdőit. Mindez pedig a Budakeszi Vadaspark, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság és a Pilisi Parkerdő Zrt. együttműködésével elindult Vadmacska Fajmegőrzési Program része, amelynek célja a főváros közelében, a Pilisben, a Budai-hegyekben és Visegrádi-hegységben élő, genetikailag tisztavérű vadmacskák és a hibridek arányának megismerése, élőhelyük és viselkedésük pontos feltérképezése, hosszú távon pedig a fajmegőrzés.
Trauma1
Az első megrázó momentum az üggyel kapcsolatban az volt, hogy megfeledkeztem a kardiológusom tanácsáról: „Ha élni akar, ne olvasson kommenteket!” és nem léptem tovább azonnal a Vadaspark örömteli közleményének elolvasása után. Én ökör! Az a hülye kíváncsiság belehajszolt, hogy megismerjem, mit tartalmaz a hír alatt született mintegy félezer hozzászólás. Hát kérem, a megszólalók döntő többsége azt nehezményezi, hogy túl nagy a „cicusra” szerelt nyomkövető. Mindezt trágár és agresszív hangnemben, a szakembereket baromnak, gazembernek, idiótának nevezve fogalmazzák meg, és persze mindenféle hozzáértés, tárgyi ismeret nélkül. Az egyik számomra „kedvenc” hozzászólásban a szerző kijelenti, hogy „nem híve az ilyen nagy nyomkövetőknek”. És bizony rosszul gondolják, ha azt hiszik, hogy az illető szakmáját vagy akár csak a hobbiját tekintve rendszeresen használ nyomkövető nyakörveket, mert ez nincs így. Valójában ő még a büdös életben nem találkozott sem kicsi, sem közepes, sem nagyméretű nyomkövetővel, ahogy a vadmacskákról sem tud semmit. Viszont írni akart az arctalan, laikus tömegben ő is valamit, hogy egy pillanatra fontosnak és hasznosnak érezze magát.
Trauma2
Ez az élmény okozhatta, hogy a kommentek olvasása utáni éjszaka egy nagyon fura álmom volt. Azt álmodtam, hogy egy véreskezű uralkodó vagyok, aki a tejhatalom birtokában rendet tesz az online térben. Királyként a laikus, tudatlan, ámde agresszív és magabiztos tömeget rákényszerítettem arra, hogy képzéseken vegyenek részt és vizsgázzanak azon témákban, amelyekben ítélkező, határozott állításokat tettek. Ezzel párhuzamosan pedig kérjenek bocsánatot azoktól a szakemberektől, akiket az ostoba hozzászólásaikkal megsértettek. A program keretében az összes fotelállatvédőt közérdekű munkára kényszerítettem nemzeti parkokban, vadasparkokban, állami erdő- és vadgazdaságokban, ahol megkóstolhatták az erdészek, vadászok, természetvédelmi őrök, tudományos kutatók és állatgondozók keserű kenyerét, és végre testközelből szerezhettek tapasztalatokat az állatokról, növényekről, illetve a terepen végzett munka nehézségeiről: fagyról, kánikuláról, esőről, sárról stb. Azokat az un. állatvédő szervezeteket pedig, amelyek valójában nem szólnak másról, mint a laikus tömegek érzelmi manipulálásáról és az ezen keresztül szerezhető adományokról, mind arra köteleztem, hogy a vagyonukat adják át azoknak, akik valóban természetvédelemmel foglalkoznak, majd nekik is irány a közérdekű munka, ahol gyakorlatban megismerhetik, hogy mire is gyűjtöttek pénzt eddig. Ez az uralkodói döntésem sokat lendített a természetvédelem helyzetén, mert kiderült, hogy a kamu állatvédelem évente több milliárd forintos bevételt hoz a szélhámosoknak. Érdekes, hogy álmomban végig a tudatában voltam annak, hogy a feudalizmus idejétmúlt, rossz dolog, de mégsem volt kétségem, mert azt gondoltam, hogy ezeken döntéseken múlik az emberiség és a természeti örökségünk jövője. És azt, hogy gyorsan kell cselekedni, mert az utolsó pillanatokat éljük, mielőtt az arctalan, agresszív tömeg elsöpör minden szakértelmet.
Életem egyik legjelentősebb traumája
Aki az olvasás során eddig azt gondolta, hogy az ostoba kommentek és az álmom volt életem egyik legszörnyűbb élménye, az nagyon téved. Az állatvédelem témájában már rengeteg buta és agresszív hozzászólással találkoztam, így ez már régen nem különleges élmény számomra. Az uralkodásomról szóló álmom ugyan valóban fura volt, de nem ez okozta az igazi traumát.
Hanem az, hogy felébredtem.