Pontosabban a csapdázás, altatás/kábítás, majd a kémiai likvidálás vagy egy jó helyre tett lövés és a gyors kimúlás között vajon mit válasszunk, ha olyan vadról beszélgetünk, amelyik betévedt vagy beköltözött valamelyik településre?
Ezzel a témával találkoztam néhány napja az egyik népszerű online médium felületén. Elnyúlt az arcom a meglepetéstől, mert a puskával való elejtés pártján egy ismert állatvédő szervezet képviselője érvelt. Azt mondta, hogy a vadnak sokkal több szenvedést okoz a befogás, elkábítás vagy altatás és a szállítás hosszadalmas folyamata során elszenvedett stressz, aminek a vége a legtöbb esetben ugyancsak az állat elpusztítása, mint ha egy pontos lövés által villámgyorsan kimúlna.
Ne legyen félreértés, nem az állításával van bajom, hiszen magam is így gondolom, de a médiában sokat szereplő állatvédő szervezetektől nem szokhattuk meg, hogy ilyen reális, cukormáz nélküli módon nyilatkozzanak a vaddal kapcsolatos problémákról, pláne nem az életük elvételének módjairól. A sajtóban és az internetes közösségi felületeken gyakran megjelenő véleményeik többsége ellenkezőleg szokta megközelíteni a témát. Legutóbb egy Miskolc belterületére betévedt dámbika esete borzolta a kedélyeket, azon szörnyülködtek sokan, hogy a vadászok még a városban lőtték le a vadat, ahelyett hogy…
Hogy mi is lenne a humánus megoldás? Azzal vagy nem foglalkoznak a kritikusok, vagy sokat fantáziálnak róla, de a realitásokhoz semmi köze nincs az alternatív megoldási javaslatoknak. De még a több halálos kimenetelű és súlyos sérülésekkel járó erdélyi medvetámadások miatt hozott döntést is támadták állatvédő szervezetek, amellyel a román kormány meggyorsította a veszélyes egyedek elejtése engedélyeztetésének folyamatát. Tehát vitathatatlan jó szándékkal ugyan, de némely állatvédők sokkal több szenvedést okoznának a szerencsétlen állatnak, mint amit az általuk elítélt módszer, a puskával való elejtése jelent. És hogy mégis picit vitassam a laikusok jószándékát, sokszor ezek az „állatvédő” aktivitások arra irányulnak, hogy az emberek ne lássák az állat elpusztulását, mert azt traumaként élik meg, tehát valójában nem az állat védelme, hanem az ember érzékenysége a fontos nekik. Tehát: „Vigyék innen szegényt, és öljék meg ott, ahol nem látom!”
A másik gyakori laikus „állatvédői” megközelítés: „Miért nem fogják be és viszik vissza a természetbe?” Ezzel számos probléma akad. Az egyik az, hogy a befogás megvalósítása közel sem olyan könnyű művelet, mint ahogy azt az ötletelő gondolja. A településen kóricáló szarvas, vaddisznó vagy medve megközelítését és befogását nagyon komoly apparátussal, felkészüléssel és speciális eszközökkel is rendkívül nehéz megoldani. Például ehhez jelentős területeket kéne lezárni a forgalom elől. A vadat lakott területen terelni, hajtani, űzni veszélyes dolog, rá és a környezetére nézve egyaránt. Ha a településeken gyakran megjelenő rókáról, borzról, tehát dúvadról van szó, akkor pláne érdemes belegondolni, hogy mi értelme lenne a körülményes eljárásnak. További problémaként érdemes azt is megemlíteni, hogy az emberi környezethez szokott vadat, amelyik megtapasztalta, hogy ott könnyen jut táplálékhoz, illetve nem vadásznak rá, tehát biztonságban érzi magát, hiába visszük ki a természetbe, nagy valószínűséggel vissza fog térni a lakott területek valamelyikére. Erre az a szintén gyakran előforduló tanács sem megoldás, hogy a befogott állatok valamelyik vadaskertbe kerüljenek, hogy ott éljék le az életüket. Ha tízszer annyi vadaskert működne Magyarországon, mint amennyi most van, akkor sem lenne a lakott területeken előforduló vad töredékének sem elegendő hely, élelem, gondozói kapacitás és pénz a befogadásukra.
Bár itt, a Nimród oldalán nem kell részletesen elmagyarázni, hogy miért nem üdvös együtt élni a vadon élő állatokkal, de pár szóban említsük meg, hogy egyrészt veszélyesek azért, mert ők nem udvarias vendégként viselkednek, nem ismerik a magántulajdon fogalmát, hanem védik az élelmet, a territóriumukat, az utódaikat, ezért agresszívan viselkedhetnek, illetve nem hajlandóak megtanulni a közlekedési szabályokat sem. Valamint betegségeket terjeszthetnek, és komoly anyagi károkat okozhatnak. Például 1-2 vaddisznó pár óra alatt lerendez egy addig gondosan ápolt kertet, ami milliós nagyságrendű kárt okozhat a tulajdonosának.
A lakott területi elejtéssel mégis óvatosan kell bánni, mert mint tudjuk, a vadászpuska, különösen a nagyobb kaliberű golyós puskák, rendkívül veszélyesek, tehát a vadászfegyvernek a városokban és falvakban való alkalmazása továbbra is legyen külön engedélyhez kötve, amely megköveteli a legszakszerűbb használatot.