Hazánk egyik „egzotikus” és legszebb, igazán mutatós madara a gyurgyalag (Merops apiaster), amelyet legutóbb 2013-ban az év madarának választottak. Nem veszélyeztetett faj, fokozottan védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint. Népies neve igen széles skálán mozog (gyurgyóka, török fecske, piripió, földi rigó, méhmadár, méhész, putypuruty).
A természetfotósok is szívesen figyelik, illetve fotózzák a színes madarakat. Vonzó a megjelenésük, viszonylag kiszámíthatóan viselkednek, és kis türelem árán a közelükbe lehet férkőzni. Nagy trófeának, sikernek nem számít egy-egy gyurgyalagról készített portré, fotópályázatra ritkán lehet díjnyertes képet készíteni róla. Ennek ellenére gyakran fotózott madárról van szó, szinte azonnali sikerélményt nyújt, ha lencsevégre kapja valaki, ez pedig további motivációra serkenti a fotóst.
Néhány évtizeddel ezelőtt egy vadász barátom hívta fel a figyelmemet a már régen elhagyott termelőszövetkezeti homokbányára a Bükkalján. Azt megelőzően a Bükkben találtam egy partoldalt, ahol néhány pár gyurgyalag fészkelt. A kökénybokor tövében megépített leskunyhóból kitekintő objektív elé 10–20 percenként került egy-egy madár. Az újonnan felfedezett régi bánya, hivatalos nevén agyaggödör mérete jóval meghaladta a korábbi helyet. A felmérések szerint 30–50 pár gyurgyalag otthonául szolgált a korábbi években. Sajnálatos módon az utóbbi két évben lecsökkent a létszámuk; remélem, csak a közeli gyorsforgalmi hálózat építése kapcsán találtak kedvezőbb fészkelési lehetőséget, és hamarosan visszatérnek a régi otthonukba.
Már az érkezésük is élmény május elején. Zajosan viselkednek, hihetetlenül szeretik a vékonyabb, billegő ágakat. Az érkezésüket követően azonnal megkezdik a párválasztást, ami kisebb-nagyobb veszekedéssel, civakodással jár. Jellemzően a szeretett társnak átadott nagyobb repülő rovar különleges csemege. Főként, ha ezt megelőzően több alkalommal a beszállóághoz üti a rovart, így a lepkéről lehulló por még látványosabb fotó készítésére ad lehetőséget.
A kiválasztott párok párosodása még június közepén is tart, ami szintén látványos pillanatokat kínál a megfigyelő számára, hasonlóan, mint a színükben még fakó színű fiókák etetése. Augusztusban az ország északi részén már gyülekeznek, és igazából csak sajnálni tudom, hogy újra várni kell majd egy évet, amikor újra fotózhatom ezeket a színes madarakat.
