Mintaterületünkön, a Sellyei Pagony Vadásztársaságnál december 19-én rendezik az első társas nagyvadvadászatot, melynek előkészületeiről és kulisszáiról beszélgettünk a vadásztársaság elnökével, Góg Gáborral.
Elöljáróban engedje meg a kedves olvasó, hogy általánosan hajtásként hivatkozzak a vadászat módjára, mely fogalmat a jog már nem ismeri, de gyakorlati megvalósításában klasszikus vaddisznóhajtásokról beszélünk, ahol csak kevés tarvad esik. A vadászatvezető általában csak egy tarvad elejtését engedi a vendégek részére, mely elősegíti a válogató vadászat elveinek nagyobb fokú érvényesülését is. Ma már lényegesen kisebb a vaddisznó létszáma, a sakál miatt pedig kevesebb, de nagyobb kondába állnak össze, ezért nagyobb területek meghajtása szükséges. Emiatt sem elegendő már a korábban megszokott 12–13 puskára tervezni a vadászatokat, hanem inkább 15–20 vadász kell egy hajtásnap lebonyolításához. Jellemzően így sem látható 5–6 gímszarvas tarvadnál több a terítéken.
Az előző cikkünkben már érintettük, hogy a Sellye környéki vadászterület lehetővé teszi, hogy a hajtások közötti hosszabb utazások nélkül, gyakorlatilag „fonódó” hajtásokat rendezzenek, mely napi 4 hajtást is jelenthet. Ennek több haszna is van a vadásztársaság elnöke szerint: Egyrész a vendégek részéről egyre nagyobb az igény az ilyen „pörgős” vadászatokra, ahol nem kell az egész napot egy lőállásban eltölteni (az elnök szavajárása szerint ez utóbbi kimeríti az „emberkínzás” fogalmát). Másrészt a terület adottságai lehetővé teszik, hogy a hajtások egymásutániságában nem kell megoldani a hajtók folytonos szállítását, mivel reggeltől a terítékig egy irányban haladva hajtják meg a kijelölt fiatalosokat, sűrűket. Érdekesség – amire a cím is utal –, hogy a hajtás elején álló puskásokat – amennyiben nagyobb kiterjedésű foltot hajtanak éppen – még a többi puska átállítása előtt, a biztonsági szempontokat maximálisan figyelembe véve a következő hajtás elejére fel tudják állítani, ha már visszatörő vadra sincs esélyük lövést tenni az adott pozícióban. Ekkor a címben szereplő utasítás hangzik el a vadászatvezetőtől a megfelelő felvezetők részére. Egy ilyen hajtásnapnál szükséges, hogy a vendégek már reggel 8 órakor a lőálláson legyenek, hogy délután 3, fél 4-kor be tudják fejezni a vadászatot.
Évek óta visszatérő, profi személyzettel, nagyjából azonos területen rendezik meg a téli hajtásnapokat. Utóbbi miatt már nagy tapasztalat áll rendelkezésre a vad mozgását illetően. Ennek ellenére a felvezetőkkel és a hajtásvezetővel mindig átnézik a hajtástérképet és a területet is bejárják, hogy mindenki tisztában legyen a feladatával. Szerencsére a lehullott hó lehetőséget ad a mostani hajtás előtt a vad mozgásának beható ellenőrzésére is. Apropó térkép: Az elnök fontosnak tartja a színes, műholdas térkép készítését a szokásos üzemi térképekkel szemben, mivel a vendég sokkal jobban ki tud azon igazodni. Jellemzően egy héttel a hajtás előtt kerül véglegesítésre minden hajtástérkép. Két héttel a hajtás napja előtt már a hajtandó részekre koncentrálódik a szervező társaság figyelme, a vaddisznók helyhez kötését heti 2, akár 3 alkalommal kiszórt kukoricával érik el.
A lőállások kijelölésénél a külső, adott esetben távolváltókon felállított vadászokon kívül természetesen a hajtás belsejébe is arányosan kerülnek puskák, hogy mozaikszerűen lefedjék a területet. A helyi erdők jellegéből adódóan sok, négyzetrács-szerűen elhelyezkedő nyiladék van, amelyeken a biztonságra törekedve és az összelövések elkerülésére csak egy lőállást helyeznek el. Ha szükséges két puska ugyanazon a nyiladékon, akkor inkább közelebb helyezik el őket egymáshoz, de ez esetben tilos befelé lőniük. Természetesen minden lőállásnál a szabályoknak megfelelően kijelölik a tiltott lőirányokat, melyről a vadászok szóban is tájékoztatást kapnak a lőálláson való elhelyezkedésükkor. A felvezetők először a külső lőállásokra állítják fel a vadászokat, utána kerülnek a belsőkre is puskák, hogy a kiszökő vadra legyen esély lövést tenni.
A vadásznap „logisztikáját” a felvezetők saját autókkal, jellemzően pick-up terepjárókkal segítik, amelyek platójára lehet felszerelést pakolni. A szervezők figyelnek rá, hogy egy autóba 3 vadásznál ne kerüljön több, hogy a felszerelésükkel együtt kényelmesen elférjenek. Az autókat az ablakukba elhelyezett, A4-es lapra nyomtatott számokkal jelölik. A vendégek szerencsés esetben egész nap egy autóval utaznak a hajtások között, ami elősegíti a hajtásnap folyékony lebonyolítását, de ha például újra sorsolják a lőállásokat ebédkor, akkor ez változhat.
Általában 10 fő körüli felvezető, vadszedő és egyéb kisegítő személyzet segíti a vadászatot, rajtuk kívül jellemzően 30 hajtó (akik közül a középen haladó hajtásvezető és a két szárnyvezető a narancstól eltérő, zöld színű mellényt visel), 10–20 kutyával végzi a feladatát. Ha az időjárás lehetővé teszi, akkor a vad zsigerelését a vadszállítók végzik, ebben az esetben a felvezetők csak meglékelik az egy helyre húzott vadat. Az esetleges délelőtti sebzéseket az ebédszünetre érkező vérebes kontollálja le, a délután történteknél pedig másnap reggel történik az utánkeresés.
A vadásznap fontos részletének tartja az elnök, hogy a vadászházban elfogyasztott reggeli után a vendégek hidegélelem-csomagot kapnak napközbenre, ilyenkor érdemes a termoszokat is elkérni megtöltésre azoktól, akiknek van. Ebben az esetben délben csak meleg teát és kávét kínálnak a területen, mely segíti a gördülékeny lebonyolítást, és a vendégek koncentrációja sem csökken egy kint elfogyasztott bőséges ebéd után. Ha igényli a csoport, akkor viszont ez utóbbit is biztosítják a szervezők.