Novemberben megkezdődött a vad kiegészítő takarmányozása, és már készülnek a téli hajtásokra a sellyei „mintaterületünkön”.
Mielőtt rátérnénk a tél eleji történésekre, annyival „tartozunk” még olvasóinknak, hogy az év folyamán megénekelt tizenöt hektáros, kukoricával vetett kísérleti vadföld sorsáról beszámoljunk. Ominózus „vadellátó-egységünk” kezdeteiről, gazdasági hátteréről már a sorozat korábbi cikkeiben részletesen beszámoltunk, ahogy arról is, hogy a belvíz is elöntötte, illetve a jég is elverte, amelyek miatt újravetésre volt szükség. Bőgésre a teljes vadföldet megnyitották, így már akkor eldőlt, hogy terményt betakarítani nem nagyon akarnak róla a társaságnál, hiszen annak rendje és módja szerint a szarvasok „lenullázták” az egészet. Mondhatnánk, hogy a foglalkozás elérte a célját, azonban ha a gazdasági oldalát nézzük, akkor borúsabb a kép, hiszen a szarvas a meleg időjárásnak és a rossz bőgésnek köszönhetően csak éjjelente járta, miközben „csak” fiatal, kímélendő bikákat láttak rajta, érett bikát pedig nem tudtak rajta lövetni. Ugyanakkor nagy mennyiségű tarvad koncentrálódott a területrészen, aminek köszönhetően mégis sikerült igen szép koros bikákat is elejteni a terület más részein.
Mivel a Sellyei Pagony Vadásztársaságnál meglehetősen nagy hangsúly helyeződik az élőhely-gazdálkodásra, ezért a kiegészítő takarmányozásnak egy fokkal kevesebb jelentőséget tulajdonítanak, mint sok egyéb vadászatra jogosultnál. Ma már meglehetősen enyhék a telek, ezért a vadnak sok táplálék jut még a takarmányon kívül is. Példának okáért a tél folyamán is rendelkezésre fognak állni a búzás repcével vetett vadlegelők, melyek bőgésre lettek előkészítve. Földtulajdonos lévén a társaság elnöke számolt be nekünk arról, hogy az agrártámogatási programok egyikének keretében ökológiai másodvetést létesített az egyik nyáron aratott gabonaföldjén, melybe olajretket, facéliát és bíborherét vetettek vegyesen. A júliusban elvetett „zöldtrágyakombó” január végéig megmarad a helyén, de a szarvas már november elején is előszeretettel kapargatta ki a retket a földből. Ez a keverék nagyon nagy zöldtömeget ad, amit szintén szívesen legelt a vad, ezáltal nem csak a talajnak jó, hanem a terület vadállományának is egy „természetes” takarmánybázist jelent a tél elején, érdemes ösztönözni más jogosultak területén is az erre fogékony gazdákat ezek alkalmazására. Nagyobb fagyok idején azonban veszélyes lehet a lédús takarmány az azt fogyasztó vad emésztésére, erre az időszakra is van terve a vadásztársaságnak, ekkorra lucernabála és csomagolt lucernaszilázs van előkészítve, melyet enyhébb időben felesleges lenne kitenni, mert nem fogja felvenni a vad. Szemes takarmány tekintetében jót tett a társaságnak az idei terményár-csökkenés, olcsón tudtak beszerezni szemes cirkot, melyet télen a szarvasok számára etetőtálcákba fognak kihelyezni. Az évek óta használatos szórókon pedig hetente szemes kukoricát kezdenek el szórni a vaddisznóknak, melynek intenzitását az egyre hidegebb időjárás beköszöntével és a hajtások közeledtével, valamint a vad általi egyre fokozódó takarmányfelvétel nyomán fogják fokozatosan növelni.
Természetesen ez utóbbi már a téli hajtások előkészítését szolgálja, a vadásztársaságnál három hajtásnap van betervezve, egy alkalom decemberben, kettő pedig januárban. A vadászterület alkalmas arra, hogy egy napon 3, de akár 4 hajtást is megszervezzenek, melyre tavaly is volt példa és rendkívül jó véleménnyel voltak róla a vendégek a mozgalmassága okán. Természetesen nem kis feladat egy ilyen nap kivitelezése, de a hajtók és a felvezetők is évről-évre a megszokott, bejáratott emberek, így a szervezés ezen része bejáratott, illetve a vendégcsoportok is visszajáróak, emiatt a puskák számával idén sem lesz gond.
