A vadgazdálkodó sok fontos információt le tud szűrni a hullajtott agancsokból, feltéve, ha azok eljutnak hozzá.
A Nimród áprilisi lapszámában megkezdett sorozatunk az online térben (is) folytatódik! Természetesen a nyomtatott kiadást kedvelőket sem szeretnénk kihagyni a történetből, ezért a jövőben a kéthetente készülő internetes cikkekből fogunk adni egy összefoglalót a lap hasábjain is.
Mint ahogy a bevezető cikkben is olvasható, az ormánsági Sellye környékén található vadászterületen a múltban is és jelenleg is a gímszarvassal való gazdálkodás az elsődleges. A méltán híres ormánsági szarvas a mai napig jelentős értéket képvisel. A csökkent létszámú állomány ellenére továbbra is megtalálhatóak a magas minőséget képviselő agancsok, amelyeket a vadgazda kora tavasszal, hullajtott formában, a kezében megfigyelve számos információhoz juthat hozzá. Többek között a területen található bikák korát becsülhetjük velük, vagy akár az élőhelyi viszonyok változásának hatását is vizslathatjuk, de ha szerencsések vagyunk, egyes egyedek több évi agancsait megtekintve a felrakás és a trófea értékmérőinek éves változását is vizsgálhatjuk. Persze ez akkor működhet, ha eljutnak a jogosultig a levetett agancsszárak…
Góg Gábor, a Sellyei Pagony Vadásztársaság elnöke eloszlatva – az amúgy sem fennálló –kételyeinket elmondta, hogy őnáluk sem kevésbé intenzívebb a terület zavartsága agancshullajtás idején az illegális agancsozók által. Ennek úgy kívánják elejét venni, hogy az idei évtől meghatározott esetekben, szigorú feltételek mentén adnak ki gyűjtési engedélyt, majd piaci áron meg is vásárolják az – egyébként törvényileg őket illető – agancsszárakat az engedéllyel gyűjtőktől. Szép számmal gyűltek össze már most is ennek eredményeként a „hírhozó csontok”.
A helyszínen vizslatva őket jól kivehetőek az ormánsági agancsok sajátosságai. A rövid szárhossz, ugyanakkor vastag szár és ágak, valamint az erős koronák mind erre utalnak. A nagy fajsúlyban sem lehet kétségünk, hiszen az elnök bizonyítandó ezt, egy darabonként 4,80 kg-os agancspárt mutatott nekünk, melyeknek ráadásul levetési síkjai és egyéb tulajdonságai viselőjének öregkort még el nem érő életkorára utaltak. Mindezek mellett előfordulnak hosszú szárú agancsok is, amelyek a képeken is jól láthatóak. A korosabb bikák agancsszárainak gyöngyözöttségére, de színére sem lehet panasz. Némely szár szinte fekete színét szemlélve, ilyenkor „első blikkre” eszünkbe jutó égeresek száma és területe nem kiemelkedő, inkább a sokkal nagyobb arányban jelen lévő kocsányos tölgyön és egyéb, hozzá kötődő elegyfafajokon és cserjéken tisztítanak jó eséllyel az itteni bikák. A tölgyek kérgének más fafajokhoz képest magas a csersavtartalma, amely jelentősen befolyásolja a növényi nedvek egyéb összetevőivel együtt az agancs színezetét. Így az itteni termőhelyi viszonyoknak nagyban köszönhető a szépségpontokat érő tulajdonsága az agancsoknak.
Természetesen a területet járva a vadgazda is talál agancsot, de van úgy, hogy az találja meg őt. Érdekes történetet elmesélve az elnök elmondta nekünk, hogy egy alkalommal egy családtagja a terület nyugati szélén, Körcsönyepusztán található vadászház konyhaablakából kitekintve látott meg egy hullajtott agancspárt a háztól alig pár méterre.
