Lassan az üzekedés vége felé járunk. Lapunknak a Tolna megyei Dunaföldvári Vadásztársaság vadászmestere, Rabi Attila beszélt az idei év tapasztalatairól.
„Társaságunk fő bevételi forrása az őzbakok vadásztatásából származik, 9000 hektáros vadászterületünkön éves szinten 65 agancsos kerül terítékre, ebből 25 a fiatal ‒ 30 a középkorú ‒ és 10 egyed az öreg korosztályból.
Az idényben ez idáig összesen 50 bakot értékesítettünk vendégeink számára. Az üzekedést megelőzően 25 őzbak került terítékre, majd üzekedésben szintén 25 egyed esett. A vadászterületünk 90 százalékban mezőgazdasági terület, így üzekedésben a tarlókon általában eredményesen vadászunk a bakokra, ám idén a szélsőségesen meleg időjárás nehezítette a vadászatokat. A száraz kukoricában nem feküdt el a vad, a suták a gidákkal behúzódtak a hűvösebb erdőfoltokba, ahova követték őket a bakok és az üzekedés nem ritkán ezen a 10 százaléknyi erdőterületen zajlott le, ahonnan a suták mellől nem, vagy csak nehezen tudtuk síppal kihívni a bakokat, melyek idén a szokatlan hőség miatt amúgy is hektikusan mozdultak a sípra. Mihelyst volt egy kis lehűlés, azonnal érezhetően nagyobb érdeklődést váltott ki belőlük a hívás hangja. Az őzbak legeredményesebb vadászati módja nálunk a cserkelés: nagy körzeteink vannak, rendszerint ezeket cserkeljük végig a vendégekkel, akik jellemzően lőbotról hozzák terítékre az agancsosokat és mindössze 10 százalékuk esik lesvadászat alkalmával.
Érdekességképpen jegyzem meg, hogy idén rendkívül korán tapasztaltunk üzekedést a területen, szórványosan ugyanis már július elején is üzekedtek az őzek, annak ellenére, hogy nászidőszak fő periódusa itt augusztus első hetére esik.
A számok nyelvére lefordítva a fentieket, azt mondhatom, hogy az agancstömegek az idén nem hozták a várt eredményt. Az idény kettő-három legkiemelkedőbb egyedének agancstömege 420 gramm körüli, és jelenleg a terítékre került bakok agancsainak átlagtömege 320 gramm, szemben a 330 grammos sokéves átlaggal. Ez a szám még csökkenni fog, hiszen szeptember végéig a tagság által további 15 egyedet tervezünk ejteni, melyek mindegyike a fiatal korosztályból kerül majd ki, összességében tehát 300 grammos átlagra számítunk. Véleményem szerint ennek oka a szélsőséges időjárásban keresendő. A nyári aszály mellett nem szabad megfeledkezni a télen tapasztalt három hónapos csapadékhiányos időszakról, amire régóta nem volt példa. Nem volt hótakaró, az őz nem járta a szórókat, nem vette fel a sót. Ezeknek a tényezőknek a negatív hatása sajnos megmutatkozott az idei agancsfelrakásban is”.