Rendkívüli januári nap volt. Az elmúlt években ritkán volt hasonló, és ráadásul hétvégére esett, amikor a természetfotózás az elsődleges esemény számomra.
A téli leskunyhók egyikére siettem a szokásos időpontban, hogy még napkelte előtt fél órával el tudjak helyezkedni, fotós állványt állítani és a megfelelő objektíveket állványra helyezni. Az előrejelzés nem ígért szikrázó napsütést, ennek megfelelően rövidebb gyújtótávolságú objektívet is elhelyeztem. A hőmérséklet nulla fok körül volt, így szokásos módon begyújtottam a kályhába, a teafőzőbe vizet öntöttem, a krumplit megszokott mozdulatokkal a kályha tetejére tettem. Ha már nem jönnek a várt állatok, legalább egy jóízűt tudjak reggelizni. Pirítós fokhagymával, vajjal és sült krumplival, mellette forró tea.
Elfoglaltam a helyemet, lassan kelt fel a nap. Alig volt fény, magas ISO-érzékenységet kellett beállítani, szomorúan konstatáltam, hogy a mai napon sem tudok szép fények mellett fotózni. A kunyhóban tárolt tűzifa száraz volt, így ropogott a tűz, és sercegett a nyers krumpli a kályha tetején; a sült krumpli illata betöltötte a kunyhó légterét.
A napkeltét követően azonnal megjelentek az énekesmadarak, és nagy szorgalommal fogyasztották a napraforgót, ami az éjszakai hideget követően kellő energiát biztosított számukra. Széncinege, kék cinege, barátcinege, csuszka, meggyvágó, zöldike, harkály és a szajkó is hamarosan megjelent. A csivitelést az időnként gyorsan repülő és vadászó karvaly zavarta meg.
Közben elkezdett szállingózni a hó, ezzel még jobb lehetőségek nyíltak a fotózásra. Még jó, hogy a krumplira úgyis várni kell, csupán a tea készült el. Egy óra elteltével, óriási örömömre megjelent két ölyv, és kellő óvatossággal figyelte a kitett táplálékot. 10–15 perc szemlélődés után meggyőződtek róla, hogy nincs veszély, és belevetették magukat a téli lakomázásba. A hó egyre erősebben hullott, időnként az autofókusz már nem talált kellő élességet, és manuális fókuszra kellett váltanom. Az énekesek sorban érkeztek, az objektív előtt volt az ölyv, és mielőtt elkészült volna a pirítós, egy róka is tiszteletét tette. Besétált, szimatolt, időnként megállt, érezvén az illatkavalkádot. A fotógép kattogott, szinte nem tudtam, melyik témát válasszam.
11 óra tájékán, szakadó hóesésben, megérkeztek a muflonok. Hosszú időt töltöttek a szórón, sok képet sikerült készítenem különböző objektívekkel és záridővel a továbbra is erős hóesésben.
Napnyugta előtt fél órával már nagyon gyenge fények voltak. De a hó még mindig szállingózott. Egész napos hóesésben madarakat, muflonokat és rókát is sikerült fotóznom. Remek természetfotós nap volt…