Lapunk kollégájának, Simon Győzőnek is beválogatták idén egy fényképét a Magyarország 365 fotópályázaton.
Ebben az évben is meghirdetésre került a Magyarország 365 fotópályázat, melyre minden évben október elejéig, idén egészen pontosan október 10-ig várták a professzionális, valamint az amatőr fotográfusok felvételeit. Az 5 tagú szakmai zsűri közel 38000 alkotásból választotta ki a legjobbnak ítélt képeket.
Az eredményhirdetésre és a díjátadó ünnepségre december 1-én került sor. A helyszínen a beküldött pályaművekből egy 60 képből álló tárlat is megtekinthető volt, ahol vadászújságunk természetfotós kollégája, Simon Győző Pillanatok egy alomból fotósorozatának egyik képét is bemutatták.
– Már korábban is figyeltem őket, olykor csak távcsővel, amikor úgy láttam, hogy az időjárás kedvező lesz számomra, – mert én kifejezetten szeretek borús időben fotózni – fényképezővel indultam. Csak ezt az egy alkalmat szántam a kis rókák fotózására, mert a minél kevesebb zavarás fontos nekem – meséli lapunknak Simon Győző a fotósorozat kapcsán. Majd hozzátette: azért tartja mindig szem előtt azt, hogy a lehető legkevesebb emberi zavarással járjon a tevékenysége, mert így képeivel ténylegesen az tudja visszaadni, ami valójában, természetesen történik. Ahogy fogalmaz: „ilyen jelenleg az életük”.
– Nagyon szeretem nézni őket a kamera lencséjén kívül is. Megfigyeléseimkor szintén sokat játszottak, aktívak voltak, de akkor még meghagytam csak magamnak az élményt.
Győző idén, május 8-án készítette a fotósorozatot a Berekben, és az idei Magyarország 365 fotópályázat – melyre évek óta nevez – kapcsán egyből ezek a felvételek jutottak eszébe. Ezúttal a hozzá írható karakterszámot maximálisan kihasználta, melyben kiemelte azon véleményét: a természetfotók kapcsán már sokan csak a „végeredményt”, azaz a kész képet nézik, pedig az esetek döntő többségében sokkal tartalmasabb és etikusabb a kép elkészültéhez vezető út.
– Sokaknak a madarak a favorit, nekem ilyen szempontból talán a rókák a becsípődésem – mondja nevetve a fotós, majd kiemeli, nem is inkább a vadfaj a lényeg számára, hanem a fotózás módja.
– Például, amikor sakált tudtam lencsevégre kapni, akkor azt az egyedet besípoltam. Pontosabban, mivel a nyúlsípomat „elnyelte” a Berek, így maradt az egérhang, amivel sikerült becincognom – meséli. Majd azzal egészítette ki: számára sokkal többet jelent ilyen módon fotózni, ezért nagy öröm neki, hogy a rókás felvételek is így sikerültek, mindenféle beavatkozás, etetés, csali nélkül.
