A kopókat a világ számos pontján, a legkülönfélébb területeken alkalmazzák, legyen szó a nagyvadfajok, az apróvadfajok, vagy akár a ragadozók vadászatáról.
Nem is annyira meglepő ez, hiszen a kopók fajtacsoportjában találhatjuk a legtöbb kutyafajtát. A kopótartók között jelenleg Magyarországon az alpok-táji tacskókopó, a szlovák kopó és az egyetlen elismert magyar kopófajtánk, az erdélyi kopó örvend a legnagyobb népszerűségnek, mellettük pedig nagyon alacsony egyedszámban vannak az országban szávavölgyi kopók is. A kopóféléket jelentős számban képviselik még hazánkban a beagle-k, de ők inkább családi kutyaként, mintsem vadásztársként „funkcionálnak”.
Szigeti Adrienn, a Koppány-Völgyi Vadűző Kennel tulajdonosa évek óta aktívan vadászik kopóival, akik legtöbbször hajtásban vagy utánkeresésben jeleskednek, ám ezúttal új területen tették próbára tudásukat és szávavölgyi kopójával dúvadhajtásokon vettek részt. Adrienn ezzel kapcsolatos tapasztalatait osztotta meg a Nimród Vadászújsággal.
– A dúvadhajtásra egy vadászbarátom által jutottam el, akinek több mint 15 éves tapasztalata van a témában. Örömmel éltem a lehetőséggel, kíváncsi voltam, hogy egyáltalán érdekli-e kutyáimat ez a „műfaj”. A választ hamar megkaptam és mondhatom, életem egyik legnagyobb élménye volt a ragadozók vadászata a kopók segítségével. A vadászaton erdélyi kopók és jagd terrierek mellett az én szávavölgyi kopóm is közreműködött, 4 rókát hoztunk terítékre. A következő alkalommal még nagyobb volt az öröm, hiszen 3 rókát és 3 sakált sikerült a kopók segítségével elejteni – számol be az eredményről.
Majd azzal folytatja, hogy a kopóval történő dúvadhajtás tervezésekor olyan területeket célszerű meghajtani, ahol nem jelentős a nagyvad állomány, ezek általában kisebb nádasok, füzesek, tóvégek, melyek nem elegendőek a vaddisznók számára, viszont a ragadozóknak ideális búvóhelyet jelentenek. A siker érdekében nagyon fontos a lőállások kialakítása is. A leállóknak a nádasokban vágott nyiladékokon, szűkületekben érdemes elhelyezkedni, hisz a ragadozók a legvégsőkig igyekeznek takarásban maradni, de jelentős szerep jut a hátrahagyott leálló vadászoknak is, mivel a rókát, az aranysakált hosszú távon nem lehet hajtani, a ragadozó ugyanis igyekszik inkább visszatörni, vagy legvégső esetben oldalra kimenekülni. A gyakorlott vadász számára könnyen felismerhető a kopók jellegzetes „csilingelő hangja”, és meg tudja különböztetni, hogy mikor állítja a vadat, illetve mikor van meleg nyomon a kutya, így könnyebb felkészülni az esetleges lövésre és elejteni a menekülő rókát vagy aranysakált. Ebben a vadászati módban a kopók gyorsasága nagy előnyt jelent a kisebb testű, rövid lábú terrierekkel szemben, hiszen a ragadozók is nagyon gyorsak.
A leálló vadászokon is nagyon sok múlik. A ragadozóknak rendkívül kifinomult érzékei vannak, ezért fontos a hangtalan, mozdulatlan várakozás. Az elálló vadászok sorrendje és a területre való kijutása is meghatározó lehet. Az eredményes vadászat érdekében a kritikus, „esélyes” helyeket igyekezzünk első ízben elfoglalni, és a legkevesebb zavarással, csendben, lehetőleg gyalog közelítsük meg a lőállásokat – tanácsolja Adrienn.
Területnagyságtól függően 15–20 vadászra is szükség lehet, ám jó eséllyel csak töredékük jut majd lövéshez, de a többiek szerepe is kulcsfontosságú a sikeres vadászat érdekében, ők – ha nem is ejtenek vadat – egy jó élménnyel egészen biztosan gazdagabbak lesznek.
– Bízom benne, hogy az élménybeszámolóm felkelti majd a vadásztársak érdeklődését, hisz hazánkban a fajta adottságait messze nem használjuk ki, jó volna, ha többen kedvet kapnának e szép, izgalmas vadászati módhoz – teszi hozzá végezetül Szigeti Adrienn.
