Százéves lett a legnagyobb hatású természetfilmes.
David Attenborough átélte civilizációnk eddigi legnagyobb léptékű változását az elejétől a végéig és közben végig azt nézte, a Föld hogy viseli ezt. Nemcsak maradandót alkotott, de standardot is.
Kezdjük ezt a rendhagyó „portrét” olyan (év)számokkal, amelyek önmagukban is hihetetlenek, hát még akkor, ha belegondolunk, hogy David Attenborough a mai napig ugyanazon égitest felszínét koptatja, mint mi. 1954-ben kezdett el műsort vezetni(!), majd rá két évre jött ki első könyve, amelyet utána még 22 követett, több két- illetve háromrészes kiadásban került nyomtatásba. Élete során több mint 100 dokumentumfilmet készített, s ezek között van ugyan egész estés, de a sorozatok javára dől a mérleg. Ez több ezer órányi műsor, amelyek nyersanyagának hosszát, ha filmszalagban mérnénk, akkor minden bizonnyal a Marsig érne. Gondoljunk bele, hogy hány és hány órát kell forgó kamerával egy helyben kuksolnia egy operatőrnek, aki arra vár, hogy a világ egy bizonyos gyíkfajának utolsó tíz egyedéből kettő épp a lencséje elé tévedjen, még akkor is, ha tudja hol él. Mindezt azért írom le, mert egy ilyen produkció elképesztően sok energiát igényel, és persze tudást.
Ennek Attenborough nem volt híján, hiszen 1945-ben ösztöndíjasként végezte el a híres Cambridge-i Egyetem 1326-ban alapított Clare College-át, ahol zoo- és geológiát tanult. A BBC-hez – ahonnan elsőre elutasították – 5 évvel később jelentkezett. Mary Adams, aki a BBC egyik vezetője volt akkoriban, felajánlott neki egy gyakornoki pozíciót, így 1952-ben David végre bekerült a brit broadcasterhez. Hiába engedték kamera elé, egy legenda szerint kis híján a kezdeteknél abbahagyta a szereplést, mert Adams kameraképtelennek nevezte „méretes” fogai miatt. Műsorvezetősége csupán egy szerencsétlen véletlennek köszönhető.
Deus ex machina, mondhatnánk. 1953-ban a BBC készített egy rövid sorozatot, Animal Patterns címen, amelynek Attenborough volt a producere. Ezen a forgatáson ismerkedett meg Jack Lesterrel, a londoni állatkert hüllőkkel foglalkozó kurátorával, akivel közös műsor gyártásába fogtak, csakhogy az eredeti műsorvezető – Lester – megbetegedett és Attenboroughnak át kellett vennie a helyét…
Itt kezdődött minden. Nemcsak beugrós lett, hanem elindult a karrierje, helyére került a karaktere és a tudása. Egyfajta csillagegyüttállásként a szakmaisága, a jó előadókészsége és az addigi tévés háttértapasztalata az „égig repítette”. 1954 óta nem volt olyan év, hogy könyv vagy mozgókép ne került volna ki a kezéből. A BBC-nél a karrierje is egyre felfelé ívelt, 1972-ben már főigazgatója lett a médiabirodalomnak. Ez viszont nem volt kedvére és egy év sem telt bele, lemondott, hogy újra a műsorkészítésnek szentelhesse minden idejét.
A ’70-es évek első fele egyébként is mozgalmas volt számára. 1971-ben, egy Pápua Új-Guineai forgatás során sikerült egy olyan törzs tagjaival találkozni, akik addig semmilyen kapcsolatban nem voltak a „külvilággal”. Attenborough ekkorra már bejárta a fél világot, de ilyen felfedezésre maga sem számított. A dzsungel mélyén élő emberek egyébként barátságosak voltak, nem féltek a kamerától, minden felszerelésüket szívesen mutatták a brit stábnak. Érthető, hogy ilyen élmények után az igazgatói bársonyszék nem volt túlságosan a természetfilmes riporter kedvére.
Amint rövid kitérőjéből visszakerült a kamerák neki tetsző „végére”, elkezdett dolgozni leghíresebb, Life on Earth (Élet a Földön) címet viselő sorozatán. A forgatókönyv ugyan készen volt már ’73-ra, olyan nagyszabású produkciónak ígérkezett, hogy a BBC egyedül nem tudta finanszírozni, így csak később, 1979-ben kezdett el forogni ez az „eposz”. Szerte a világon készítettek filmet olyan élőlényekről, amelyek közül nem egy mára vagy eltűnt, vagy a kihalás szélén van. A sors keze, vagy egyszerű véletlenek sorozata – habár ebben nem hiszek – hogy Attenborough legaktívabb évei a globálissá váló gyors és egyre többek számára elérhetővé váló utazás kialakulásával estek egybe. Ennek köszönhetően az Élet a Földön stábja rövid időn belül eljutott a világ legkülönbözőbb pontjaira, s a nézőket Attenborough elrepítette olyan tájakra, amelyekről addig csak álmodhattak és amelyek akkor még teljesen érintetlenek voltak. Például az orangutánok élőhelye, Borneó szigetének dzsungele a ’70-es évekhez képest egyharmadára zsugorodott. Az Élet a Földön című sorozatban pedig még szinte teljes pompájában láthatjuk.
David Attenborough tanúja volt a nagy átalakulás korának, amikor a Föld különféle élőhelyei addig soha nem látott változáson mentek keresztül. Afrika és Ázsia vadonjait azóta teljesen leuralták az ott élő emberek, Dél-Amerika esőerdeinek pusztulását pedig senkinek nem kell bemutatni. Ezt a drasztikus és drámai pusztulást Attenborough nemcsak megörökítette, hanem évtizedeken át szószólóként védelmébe is vette a teremtett világot és teszi ezt mind a mai napig.
David Attenborough 100 éves lett.
Egy évszázadnyi időt bízott rá a Teremtő, hogy vigyázzon az alkotására. Öröksége és kitüntetései száma már most a szinte feldolgozhatatlan kategóriában van: megszámlálhatatlan teremtmény kapta a nevét róla, egy sarkvidéki kutatóhajó viseli a nevét, 1985-ben II. Erzsébet királynő lovaggá ütötte, majd szintén tőle kapta meg az Order of Merit kitüntetését, amely csak a tudomány legméltóbb szolgáinak jár. Isten éltesse a bolygó őrét!
