Beszélgetés a dámvadászatról Palánki Gáborral, a Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt. Tamási Erdészetének vezetőjével.
A Tolna megyei Gyulaj egyike a világhírű dámos területeinknek, amely vadászattörténeti múltja, valamint a legendássá vált helyi dámállomány és vadgazdálkodási munka révén méltán kapta meg 2017 áprilisában a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács Edmond Blanc-díját. A dámra voltunk kíváncsiak, ezért ide indultunk útnak!
Október lévén, az erdők már a legszebb őszi arcukat mutatják, visszavonhatatlanul megkezdődött a dámok barcogása, s szinte egész nap nagy eséllyel lehet a bikákra vadászni. Ennek mikéntjéről, alapjairól és részleteiről (mert mint tudjuk, az ördög ugye ezekben rejlik!) és gyakorlati tapasztalatairól kérdeztük Palánki Gábort, a cég Tamási Erdészetének vezetőjét.
– Amikor a bikák az agancsukról már letisztították a barkát, általános legénycsapataik felbomlanak, és gyakran már szeptember végén lehet hallani jellegzetes gurgulázó torokhangjukat – emeli ki elsők között Palánki Gábor, aki gyorsan hozzá is teszi: – A bikák között folyhatnak párharcok, de közel nem olyan súlyosak, mint a gímszarvasoknál. Esetükben az összecsapás legtöbbször nem a tehenekért, hanem a legjobb barcogóhelyért folyik.
Azt talán egyetlen vadásznak sem kell elmagyarázni, hogy a dámbikák az általuk elfoglalt területen barcogóteknőket kaparnak, jellemzően többet is, amelyeket testnedveikkel jelölnek meg. Ezeket tulajdonképpen kisebb „üzekedési territóriumoknak” tekinthetjük, itt keresik fel a tehenek a bikákat, és választanak közülük a minél sikeresebb utódlás reményében. Kis túlzással állíthatjuk: itt (is) minden a „nőkön” múlik, ezért is nevezzük mindezt hölgyválasznak.
– Nagyon jellegzetes a bikák ilyenfajta helyhez kötöttsége. Általában olyan részeket tudnak elfoglalni, ami valamiért a tehenek számára kedves. Kőkemény rangsor van! A barcogóterületnek van egy középpontja, ahol a legjobb, legerősebb bikák tanyáznak. Csak ők tudnak oda bejutni, mintha csak nekik lenne hozzá kulcsuk. A többieket pedig „kiszórják” ezekről a részekről, teknőjüket folyamatosan védik – magyarázza az erdészetvezető.
A nagyobb vadsűrűség esetén akár 50 bika is a barcogóhelyek közelébe tömörödik, ami – ha belegondolunk – kellőképpen megnehezítheti a vadászatot, hiszen ha meg nem zavarják a dámbikát, akkor gyakorlatilag folyamatosan a barcogóteknő közelében tartózkodik, védi a szomszédjaitól a megszerzett pozíciót. A bika szinte egyáltalán nem táplálkozik ebben az időszakban, majdhogynem csak iszik, akkor sem merészkedik igazán messzire területétől, mert ösztönében tudja: megpróbálják majd a helyét elfoglalni a rangsorban hátrébb elhelyezkedő bikák, és a velük való harc persze plusz erőkifejtést jelent. Ebből következik, hogy az adott helyen biztosan számíthatunk a bika jelenlétére – még ha napközben épp pihen, s nem ad hangot, akkor is mindenképpen a közelben tartózkodik.
– Ezért kell az itatóhelyekre ilyenkor nagy figyelmet fordítani, mert a vízellátás biztosításán túl a napi ivóvízfogyasztás dinamikájának megismerése – főleg száraz időben –, valamint a területen tapasztalt más folyamatok részleteinek elemzése is nagyban hozzájárul a vadászatunk sikerességéhez – magyarázza Palánki Gábor. – Azt is fontos tudni, hogy amikor a barcogás még éppen csak kezdődik, vagy már a vége felé jár az időszak, a bikák el-eltünedeznek a helyükről, több idő után térnek csak vissza oda, illetve ha napközben nem is voltak ott, a délutáni, esti időszakban biztosan megérkeznek – hangsúlyozza a szakember.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a bika nagyjából tartja a helyét, hacsak nem sikerül valami miatt pozíciót váltania a rangsorban, esetleg kiszorul valahonnan, vagy előrébb lép a belsőbb részekre. Ha nincs ilyen változás, akkor a bikák helyét teljesen pontosan meg lehet előre mondani, pláne viszonylag kisebb területeken. Dámvadászat esetén a vadászok legfőképpen erre alapozva próbálják a kiválasztott bikákat megtalálni, továbbá elengedhetetlen a vadászatok terepi megfigyeléseinek alapul vétele is. A barcogóhelyek nagyon sok esetben valamilyen erdőállományban, fiatalosban, szálerdőben, de a kivételektől eltekintve az esetek többségében olyan helyen találhatók, ami nem átlátható.
– A barcogóhelyek környékén rettenetesen fontos a jó cserkelőút-hálózat kialakítása, mert az adja meg az alapot ahhoz, hogy minél több helyre viszonylag csendben oda tudjunk jutni – tette hozzá a szakember, majd kiegészítette: – Ha valaki a bika korát, valamint az agancsa tömegét is helyesen akarja bírálni, akkor viszonylag közelre kell merészkednie a vadhoz, közelebbre, mint a szarvasnál. – Dám esetén a kort inkább csak közelről lehet jól megállapítani, a lapátról, testalakulásról nem igazán lehet megmondani. Eleve kisebb az agancsméret, nagy az alakgazdagság, hiszen egészen furcsa lapátképződések is kialakulhatnak, melyek távolabbról nézve megtévesztőek lehetnek. Törekednünk kell arra is, hogy minél több irányból szemügyre tudjuk venni az egyedet. Érdemes lehet akár még sötétben bemenni a barcogóhely közelébe – akkor még nem zavarjuk meg annyira a vadat –, és amikor kivilágosodik, már előnyös helyről folytathatjuk a cserkelést. Az is egy megoldás, hogy az ember folyamatosan cserkel a barcogó-„placc” környékén, de ennek sikerességéhez minden esetben a már említett, ehhez kialakított úthálózat szükséges. Lehet akár magaslesről is vadászni – célszerűbb is, ha nyílt a terület –, és akkor az onnan megpillantott példányokra rácserkelve tud az ember válogatni.
Az erdészetvezető azt is kifejtette, hogy Gyulajban jellemzően leskosarakból vadásznak. Ezekbe behúzódva várják a kiszemelt bika megjelenését. A dám a fényviszonyok függvényében igazából bármikor vadászható. Csúcsbarcogás idején gyakorlatilag nappal is könnyen megtalálható, de ez csupán egy bő egyhetes időszak; ezenkívül jellemzően az esti és reggeli órák azok, amikor a barcogóhelyre érdemes kimenni.
– Fontos kiemelni, hogy a barcogás elsődlegesen nem a selejtezés időszaka, a kisebb tömegű, „selejt” bikák elejtése nem ilyenkor történik, hiszen a golyóérett bikákat igyekszünk terítékre hozni. Aztán a barcogás vége felé, illetve a téli időszak további részében már nagy jelentősége van a válogató vadászatnak, de persze, ha a barcogás időszakában találkozunk olyan egyeddel – illetve ha a vendég igénye azt diktálja –, akkor közben is ejthetünk el ilyet – részletezte Palánki Gábor. Majd hozzátette: – A dám válogató vadászata erősen függ az állománytól, mindig az átlagához viszonyítva történik, általános érvényű szabályszerűséget – mint ahogy az életben szinte semmire – ráhúzni nem lehet.
Megjelent: A Nimród vadászújság 109. évfolyam 10. számában (2021. október)