A nyári aszályos időszakban az ország bizonyos területein problémát jelent a víz biztosítása a vad számára.
Csapó Béla, a 3000 hektáron gazdálkodó Mikei Földtulajdonosok Vadásztársaság hivatásos vadásza a dagonyák vadgazdálkodási jelentőségéről beszélt a Nimród Vadászújságnak:
„A vadászterületünk erdősültsége 80 százalékos, ennek megfelelően fő vadfajunk a gímszarvas, a dám, valamint a vaddisznó. A terület északi részén a Rinya-patak húzódik, illetve 5 halastó helyezkedik el, így ezek a természetes vízfelületek egész évben megfelelő ivó-, valamint dagonyázóhelyet nyújtanak a vad számára. A déli területrészeken azonban nincs számottevő vízforrás, és a kisebb patakok, vízfolyások a nyári aszályos időszakban kiszáradnak. E területeken kiemelt jelentősége van a vízpótlásnak, erre a megoldást a mesterséges itatók és dagonyák jelentik.
A legmelegebb időszakban heti rendszerességgel – 1000 literes tartályokban – összesen 2000–3000 liter vizet hordunk ki a dagonyákba. Azt tapasztaljuk, hogy a vad rendszeresen felkeresi ezeket a „fürdőhelyeket”, a gímszarvas és a vaddisznó – az ektoparaziták (szúnyogok, böglyök, kullancsok, szarvaslegyek) elleni védelem és a test hűtése végett – dagonyázik is, a dámnak és az őznek pedig ivóvizet szolgáltatnak, és mellettük megtalálják az ásványi anyag utánpótlására kihelyezett nyalósót is.
Ezek a nagyvad élőhelyeinek feltételeit javító vadgazdálkodási létesítmények elengedhetetlenek a vad területen való megtartásának szempontjából, de a védett fajokat is segítjük velük. A nagyvad mellett ugyanis az énekesmadarak (például fekete rigók, cinegék és pintyfélék stb.) is felkeresik az itatókat, így a mesterséges dagonyák az egyéb, nem vadászható vadon élő állatoknak is ivóvizet szolgáltatnak a nyári hőségben.”