Az idei bőgés sűrűjében járunk, lapunk internetes felületein ezrekkel együtt csodáljuk a hazai vadászterületek eredményeit. A vadászati világkiállítás évében közöltük az alábbi cikket, amely csodálatunk kulturális hátteréről ad képet.
Kézenfekvőnek tűnik, hogy az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás szervezői miért választották szimbólumnak a csodaszarvas-motívumot. Ez a nemes vad, mint jelkép szerves része a magyar és az egyetemes emberi kultúrának, hiszen nem csak nálunk jelenik meg, hanem számos más nép hitvilágában és hagyományaiban is.
Az útmutató csodaszarvas motívuma több alkalommal megjelenik a történelmünkben. Például egy regösénekben Szent István királyunknak az égből alászálló csodafiúszarvas mutatott utat a keresztény hitre térés felé. Várak, templomok, kolostorok alapítástörténeteiben szerepel a helyszínt kijelölő szarvas. Ilyen például a bakonybéli monostor helyét Szent Gellértnek megmutató szarvas legendája, Anonymusnál gímbikát üldözve bukkant Bors vezér Bars, majd Borsod-Zólyomvár helyére, a Képes Krónika szerint pedig, amikor I. Géza és testvére, Szent László ott állottak Vác alatt, ahol most Boldog Péter apostol egyháza van, egy szarvas jelent meg nekik, agancsa tele égő gyertyákkal; eliramodott előlük az erdő felé, és lábát azon a helyen vetette meg, ahol most a székesegyház áll...
Amikor a mai ember személyesen, természetfilmeken, fotókon találkozik a gímszarvassal, éppúgy lenyűgözi a látvány, ahogy évezredek óta az emberiséget. Sőt talán erősebb a hatás, ahogy egyre inkább elszakadunk a természettől, s a mindennapjainkat mesterséges környezetben töltjük. Lehetséges, hogy van különbség az érzések és gondolatok között, amit egy hívő és egy ateista ember átél a hatására, ahogy nagyon sok egyéb dologban, ami a világunkhoz való viszonyunkat meghatározza, de egyben közösséget is teremt köztünk, hiszen amikor a látványában gyönyörködünk, akkor eltörpülnek a világnézeti, hitbéli különbségek, érzéseinket a bennünk szunnyadó ősi ösztönök irányítják.
Az ember nézi a csodaszép vadat. Ilyenkor, ezekben a pillanatokban mindegy, hogy egy teremtő erőnek vagy véletlenek sorozatának adunk hálát a látványért – csak a határtalan vonzalmat és tiszteletet érezzük.
A világkiállításhoz köthető több alkotás is foglalkozik a csodaszarvas legendájával. Különleges szobrok, filmek és zeneművek, amelyek alkotóit megihlette a téma ősisége, annak üzenete a jelenben, illetve az, hogy a magyar vadászati és vadgazdálkodási kultúrában milyen kiemelkedő szerepe van a gímszarvasnak.
Zene
A Kerekes Band készítette el a világkiállítás hivatalos dalát, melynek végső hangkeverését (master) a Beatles és Pink Floyd lemezfelvételeinek köszönhetően legendássá vált londoni Abbey Road Studióban Alex Wharton végezte, aki többek közt dolgozott a Beatles, a Rolling Stones, a Radiohead vagy a Mumford and Sons lemezein is. A Körülöttünk Magyarország című dal a csodaszarvas legendáját mutatja be. Fehér Zsombor kétszeres Fonogram-díjas zeneszerző, előadóművész így foglalja össze a Nimród számára viszonyát a témához, amelyből az ihletet merítette:
– A csodaszarvas mai napig köztünk él. A magyarok kultúrában, tudományokban és sportban elért sikere mind-mind annak a hajthatatlan vágynak, versengésnek a továbbélése, amit Hunor és Magyar érzett. Nimród utódjaiként a csodaszarvasnak köszönhetjük, hogy erre a „meseszép földre találtunk”. Mint keresztény, magyar ember fontosnak tartottam, hogy fiaim is megismerjék, örököljék az eredetmondánkban kódolt küzdést és hazaszeretetet, ezért a keresztségben a Hunor és Nimród nevet kapták. Bízom benne, hogy életükben fiaim is vállvetve űzik majd az elérendő célt, a csodaszarvast, amely nemcsak egy csillogó dísz volt honfoglaló őseink tarsolylemezén, hanem mitikus alakja, agancsa miatt a folyamatos megújulás, az örök élet és a Nap szimbóluma, a kereszténységben Krisztus-jelképévé is vált. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a Kerekes Band és Baricz Gergő Körülöttünk Magyarország című dalában – amely az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás hivatalos dala lett – megfogalmazhattam a csodaszarvassal, a magyarság hazatalálásával kapcsolatos legmélyebb érzéseimet.
Szobrászat
Szőke Gábor Miklós szobrászművészt is a csodaszarvas ihlette meg, amikor megálmodta a világkiállítás kapuját, a bőgő szarvasbika 15 méter magas fejét. A különleges szobrot hullajtott agancsokból alkotta meg, ezért az elkészültéhez egyetlen vadnak sem esett baja… Látható lesz egy kifejezetten a csodaszarvasról szóló alkotása is. Személyes érintettségről és a munkálatok hátteréről a művész így nyilatkozott lapunknak:
– Már gyerekkoromban lenyűgöztek az állatok, most is közöttük élek. Kutyák, madarak, lovak részei a mindennapjaimnak. Régen lovakat rajzoltam rengeteget, mert a monumentalitásból fakadó erejük, a család istállójába belépve, azonnal magával ragadott. Egy egyetemi kőfaragótáborban belerúgtam egy építkezésből visszamaradt léchalomba – innen indult el saját, jellegzetes, levegőben építkező szobrászati stílusom. Az első, lécekből készült szobrom egy vaddisznószerű lényt formázott.
– A vadászati világkiállításra készülő munkáim izgalmas kihívást jelentenek, csapatommal már több mint egy éve dolgozom hat különböző szobor megvalósításán – teszi hozzá a művész. – Ezek közül a legkiemeltebb a Totem, amely egy üdvözlőszobor, külön érdekessége, hogy több mint 10 tonna agancsból épül fel, amelyet Magyarország összes erdészete közel két éven át gyűjtött, és akad közte magánfelajánlás is. Ez a bőgő szarvasbikát ábrázoló szobor köszönti majd a látogatókat a világkiállítás központi helyén, s a száján keresztül is be lehet majd menni a HUNGEXPO új épületeibe.
– Számos anyaggal dolgozom, mégis ilyen organikus anyaggal, mint a hullajtott agancs, még nem volt dolgom. Minden egyes darab egy-egy őz vagy szarvas történetét beszéli el, következtethetünk a korára és a származására; szobrom egyben lenyomata Magyarország színes szarvasállományának. Munkáimban mindig is foglalkoztatott az ember és az állat kapcsolata, különösen az, hogyan látjuk mi, emberek a vadon élő állatokat. A modern civilizációban különösképpen vágyódunk vissza a természethez, és ábrázolásmódomban jómagam ösztönösen keresem az ösztönösséget. Úgy érzem, nagy kincs van a kezemben, és felelősséggel tartozom a vadon élő állatok iránt azzal, hogy olyan anyaggal dolgozhatom, amely elhullajtás előtt élő kapcsolatot képzett a bikával. Ezt a kapcsolatot és egybefonódást formailag is követi a szobor kialakítása, minden egyes elem egymásba kapcsolódva alkot egy egészet, organikus, egymást erősítő szövetet képezve. Szobromnak a Totem nevet adtam, mert ez a bőgőszarvasbika-szobor a természettel való eggyé válás szimbóluma, amellyel tiszteletemet szeretném kifejezni az élővilág felé.
– Levegős, csipkeszerű építmény, amely befogadja a látogatókat. Van ebben valami rituális, föld és ég közötti kapocs, ahogy ezen a kapun majd áthaladnak az emberek. Benne van Magyarország élővilága, és kilenc, az ég felé terjeszkedő ágában benne van közös történetünk, a csodaszarvas mítosza. Ez az emberi léptékkel mérve hatalmas, sok élő állat által elhullajtott, organikus anyagból készülő szobor a természet adta anyagokból a természetfelettire, Istenre is utal, kifejezi azt az isteni szövetséget, amely ember és környezete között létrejött.
A Totemen kívül a világkiállításon helyet kap egy másik üdvözlőszobor is, a Csodaszarvas a Magyar Pavilonban. Több ezer kilőtt nyílból álló nyílzáporból épül fel a szarvas alakja, amely a föld fölött fog megjelenni, csillagképhez hasonlóan. Ezt az ábrázolásmódot a legősibb csodaszarvas-ábrázolások ihlették, amelyet saját stílusában fogalmazott újra a művész, csillagokhoz hasonlóan fénylő, rozsdamentes acélból. A Totem és a Csodaszarvas reflektál a magyar vadászatra és vadgazdálkodásra, valamint a csodaszarvas történetére, mint a magyar kultúra identitást képző jelképeire. A szobraival ezt szeretné felidézni, erősíteni és a jövő generációja számára is továbbadni.
Film
A világkiállítás imázsfilmjének rendezője, Bergendy Péter Balázs Béla-díjas filmrendezőnk közel nyolcperces alkotásban mutatta be – a legmodernebb CGI-technológiát is segítségül híva – a csodaszarvast. Ezekkel a szavakkal ajánlja alkotását a Nimród olvasóinak:
– Amikor a munkatársaimmal elkezdtünk dolgozni a filmen, az volt a kérdés, hogy miként fogjuk meg ezt a lényegében egy mondatban összefoglalható történetet. Azt, hogy Hunor és Magyar útnak indul, találkoznak egy szarvassal, amit megpróbálnak elejteni, de nem sikerül, mert elillan előlük, és eközben elvezeti őket egy olyan tájra, amit aztán végül a hazájuknak választanak. Ez a sztorija a közel 8 perces kisfilmnek. Próbáltunk hűségesek lenni a honfoglaló magyarok korszakához. Odafigyeltünk minden apró részletre, a ruhák anyagától kezdve az íjvesszőn található sólyomtollon át egészen addig, hogy milyen halakat foghattak akkoriban a magyarok. Ha nem is nevezhetjük dokumentumfilmnek, mert mégiscsak szórakoztatás céljából készült, és biztos, hogy egy-egy részletben eltértünk a korhűségtől, de próbáltunk a szórakoztatás mellett egyben oktató, tanító színezetű filmet csinálni azzal, hogy olyan dolgokat mutatunk be, ami akár meg is történhetett volna. Persze, mivel csodaszarvasról van szó, nem hiányozhat a varázslat sem a filmből, amit látványos trükkökkel jelenítettünk meg. Itthon még nem nagyon volt példa arra, hogy ilyen részletesen kidolgozott 3D-s animációt csinált volna valaki, mint amit mi a szarvassal. A szarvasmotívum több alakban is megjelenik a nézők számára, például csillagkép és barlangrajz formájában. Rengeteget dolgoztunk a trükkökkel, vágással, hangokkal és zenével, büszkék vagyunk az eredményre.
Megjelent a Nimród Vadászújság 2021. évi szeptemberi lapszámában.