Az alábbi történt bár novemberben történt, de mivel akkor még nem működött a honlap, és mivel igen érdekes volt az eset, így most, a nimrod.hu indulásának hetében igyekszem pótolni az alábbi élménybeszámolót.
A hajnali fotózás kellemes fáradalmaival kísérve, leültem egy erdei tisztás mellé, elfogyasztani a reggelimet. Jólesett a felkelő napból áradó enyhület. Alig kezdtem neki az evésnek, mikor úgy ötven méterre tőlem, az erdőszélen megmozdultak a bokrok, és egy furcsa alak bukdácsolt ki közülük. Először csak azt láttam, hogy több lába van a kelleténél, és hogy a fejét a földön tolja maga előtt, ahogy próbál valamerre haladni. Persze hamar kiderült, hogy két muflonkosról van szó, akik szerencsétlenségükre összeakadtak a csigájuknál fogva. Így haladtak nagyjából ötven métert a tisztás közepéig, ahol a bal oldali kos lábai felmondták a szolgálatot, és az állat ernyedten csuklott össze.
A másik kosban még volt erő, és mindenáron tovább akart menni, ezért cibálta magával az alélt társát. Mikor láttam, hogy maguktól nem fognak tudni szétválni, és kegyetlen kínhalálra vannak ítélve, azonnal felhívtam a terület vadőrét, aki egy társával együtt hamarosan meg is érkezett. Közben én távolról, de folyamatosan követtem a kosokat, mivel azok ismét az erdő felé vették az irányt, sőt bementek oda, majd egy közeli vízmosásba csúsztak, végül annak az alján lévő faágakban végképp fennakadtak. Ide ereszkedtünk mi is le, hogy felmérjük a helyzetet. Legelőszőr a vadőrök lefogták a vadat, én pedig eltávolítottam mellőlük a zavaró faágakat.
Ezután jött a neheze, amit szó szerint kell érteni. A csigák olyan szinten össze voltak kapcsolódva, hogy csak a vad egész testének megemelésével és többszöri forgatásával tudtuk kioldani ezt az „ördöglakatot”. Ettől a naptól kezdve már gyakorlatból tudom, hogy milyen súlya van egy kifejlett muflonkosnak... Negyedórát forgolódtunk velük, mire sikerült szétválasztanunk őket. Teljesen ki voltak merülve. Úgy feküdtek az avarpaplanon, mintha terítéken lettek volna. Felmentünk a szurdok oldalába, kellő távolságba, és onnan figyeltük, hogy mi lesz. Fél óra telt el, mire az egyik kos megemelte a fejét, majd feltápászkodott, és remegő lábakkal elindult. Fellépdelt a meredélyen, majd, mint akit megcsíptek, elviharzott. A másik kos tíz perccel később, ugyanígy távozott.
