Cikkünkben a Borsodi Bányász Vadásztársaság vadászmestere, Fellegi György és a Dél-Zempléni Vadásztársaság fővadásza, Lavotha Gábor tapasztalatait olvashatják a muflon vadászatáról. Szó esik cserkelési praktikákról, a terepi bírálat nehézségeiről, a vadfaj okozta vadkárról, illetve a nagyragadozók hatásáról is.
Fellegi György immáron a harmincadik esztendőjét tölti a Borsodi Bányász Vadásztársaságban, a kétezres évek óta különböző pozíciókat betöltve. Eleinte volt vadászmesterhelyettes, kerületvezető vadász, majd végül 2017-től a vadászmesteri feladatokat látja el. Amikor belépett a társaságba, akkor 12 ezer hektáros területen hatalmas muflonállománnyal gazdálkodtak. Elmondása szerint a fennsíkon akkora muflon nyáj volt, hogy szinte – kis túlzással – meg sem lehetett őket számolni. Azonban mára már csak fele ekkora területen és igen jelentősen csökkent állománnyal gazdálkodnak, volt olyan év is a közelmúltban, mikor alig láttak kost a területen. A vadásztársaság területén egyáltalán nincs művelt terület, az erdősültség megközelíti a 100 százalékot. Karsztvidékek, rétek, somosok és ligetek tarkítják a régiót, ami ideális élőhelyet biztosít a muflonnak.
A muflon viselkedése
Beszélgetésünk kezdetekor a kosok viselkedéséről kérdeztük, hiszen ennek ismeretének hiányában aligha érhetünk el sikereket a vadászatuk során.
– A muflon egy kifejezetten éber vad – kezdi a szakember, majd így folytatja: a nyájban mindig van egy figyelő, aki, ha szokatlan, vagy netán veszélyforrást észlel, füttyent egyet és az egész nyáj menekülni kezd. Tapasztalataim szerint a figyelő mindig a legidősebb jerke. Nyáron nem mozognak sokat, visszahúzódnak a sziklákhoz, majd kiválasztanak egy területet, ami a legkevésbé zavart, illetve számukra megfelelő takarást nyújt és szinte egész nap táplálkoznak, jellemzően ebben az időszakban nem is vadászunk rá. Októberben, amikor a berregés kezdetét veszi, erősen megnövekedik a cserkelések eredményessége, hiszen ekkor hasonlóan viselkednek, mint a bőgő gímszarvasbikák. Az úgynevezett kereső kosok elkezdik felkutatni a nyájakat. A megnövekedett aktivitásuk miatt meglehetősen könnyebb terítékre hozni egy muflonkost, nem beszélve arról, hogy a lombhullás miatt már nincs akkora takarás.
Mire figyeljünk a cserkelésünk során?
Mielőtt a vadászati praktikákról beszéltünk volna, a vadászmester pár szót ejtett arról is, hogyan zajlik a kos, illetve a tarvad selejtezése. Elmondása szerint a kosoknál szelektálási pont, ha a csigája szűk állású, kifelé íves vagy nyakba növő. Utóbbit mindenképp el kell ejteni, mert képes megfojtani a vadat. Elegendő tapasztalattal pár másodperc is elég lehet, hogy eldöntsük, mely kos a kímélendő. A tarvad selejtezése során a testméretét veszik figyelembe. Eddigi vadászpályafutása során egy jerkét sikerült elejtenie, amely szarvat viselt, ami ritka, de ez például nem szelektálási szempont.
– Úgy gondolom, ha muflonra szeretnénk vadászni, mindenképp a cserkelést válasszuk. A vad járja a szórókat, de nagyon rapszodikusan, rengeteg türelem és megannyi szerencse kell, hogy eredményesen térjünk haza, mert a muflonnak kiszámíthatatlan a viselkedése. Nálunk nincs vendéghívás, csak a tagok vadásznak a területen és a zöme úgyszintén a cserkelést választja. Szoktak lesre is ülni, de az viszonylag ritka. Előbbi során tökéletesen belophatjuk a vadat lőtávolságon belülre. Ha csörög alattunk az erdő és/vagy rossz a szélirányunk, akkor a figyelő azonnal riadót fúj és másodpercek alatt az egész nyáj elmenekül. Ezért nagyon fontos, hogy szél alá kerüljünk és lehetőség szerint levélzörgés, gally roppanás nélkül próbáljuk megközelíteni a vadat. Azonban, ha jelezne is a figyelő, akkor sincs veszve semmi, mert körülbelül 150–200 méter múlva a nyáj tagjai újra letelepednek. Ha újra jó szelet kap a vadász, akkor beérheti őket. Én is számtalanszor jártam már így, nem kell véget vetni a vadászatnak, természetesen ehhez elengedhetetlen a helyismeret, hiszen tudni kell, merre keressük őket – részletezi a vadászmester.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság júniusi számában olvashatják.