Jó tíz év is eltelt azóta, hogy egy baráti társaságban a céloptikákról és a szálkeresztekről beszélgettünk.
Már akkor elgondolkodtam egy cikk megírásán, de mindig más dolgom akadt… Sokszor felgyorsultként jellemzett világunkban persze azóta a technika fejlődött és a jogszabály is változott, így az akkor elhangzott következtetések – amelyeket most már feleslegesen nem jegyzek itt le – jócskán módosultak.
Kezdjük azzal, hogy valójában mire jó nekünk a céltávcső! Elsősorban könnyíti a célzást. Nyílt irányzék esetén a szemünknek a célt, célgömböt, nézőkét egyformán élesen kellene látnia, viszont emberi szemnek ez fizikai képtelenség. Céltávcsőnél viszont „csak” a célt és a ráhelyezett szálkeresztet kell összehozni. Nem elhanyagolható, hogy a nagyításnak köszönhetően nagyobbnak látjuk a célt, s azt se felejtsük el, hogy szürkületben könnyebb távcsővel zsákmányolni, mint nyílt irányzékkal.
Első és második képsík
Vadászként gyakran hallhatunk olyan fogalmakat, mint első vagy második képsíkba helyezett szálkereszt. Mindez nagyon jól hangzik – bármit is jelentsenek ezek a „képsíkok” –, de nem sokaknak „lobban fény” a fejében, ha meghallják őket… Röviden összefoglalom, hogy mindez miért lehet fontos állítható nagyítású optika esetén. Mikor a szálkereszt első képsíkban van, akkor nagyításkor az is nő, tehát a célom mérete mindig arányos lesz a szálkereszthez képest. Ezt a tulajdonságot a távlövők, vagy a katonai mesterlövészek tudják jól kihasználni. Egyik hátránya, hogy alacsony nagyításon nagyon picike lehet a célzójel. A második képsíkban lévő szálkereszt mérete mindig ugyan akkora marad, teljesen mindegy a nagyítás. Hátránya, hogy nem lehet vele távolságot mérni. Érdemes tudni, hogy a klasszikus szálkeresztek vastag részei között 100 méteren 70 centiméter szélességű tárgy fér be, hozzávetőlegesen egy keresztben álló őz mérete. Az én távcsöveim ezt kizárólag hétszeres nagyításon tudják, mivel az irányzójel mindig akkora marad, így más nagyításokon ugyanaz az őz kisebb vagy nagyobb lesz a jelhez képest.
Különböző szálkeresztek
De beszéljünk a cikkünk fő témájáról, a szálkereszttípusokról, amelyekről két könyvet is meg lehetne tölteni. Ahogy nézegettem, van pár alapvető változat, amit ezer módon variálnak célszerűségből vagy egyszerűen csak marketingfogásból, de sok haszna nincsen.
Európai vadásznak a „legősibb” fajta a céltüskés, vagy 1-es, nevezik még német irányzójelnek, „bajor tüskének” is. Minden tankönyvben ezzel mutatják be a már említett 100 méteren az őzbak hosszúságú vad távolságbecslését. Ha szarvas van a két oldaltüske között, az 200 méteres távnak felel meg. Viszonylag sokat, 20 centit takar ki a vadból 100 méteren, nem hosszútávlövészetre való. Hajtásban, sötét háttér mögötti vadnál szürkületkor hasznos.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság februári számában olvashatják.