Az idei évben, vadászújságunk által első alkalommal kiírt Sólyom-díjra beérkezett munkák közül a háromtagú zsűri két további pályázót előre nem meghirdetett különdíjban részesített, ezúton publikáljuk másik különdíjasunk, Mara Árpád (Csíkszereda) olvasónk Kittenberger Kálmánhoz íródott levelét.
Tisztelt Főszerkesztő Úr!
Több, mint 140 éves tévhitet szeretnék megcáfolni, eloszlatni, miszerint Erdélyben a siketfajd dürgése többnyire a földön zajlik.
Az 1880-ban megjelenő Vadászlap írja: „Egy székely vadász állítása szerint ott a siketfajdkakas nem dürög a fán,…reggeli pitymalatkor legfeljebb 10 percig dürög a fán és onnan a földre száll…”.
Thurn-Rumbach István „A nagy kakas” című írásban ez olvasható: „…vajon az Alpesekben dürgő siketfajd más siketfajd vagy a Tetrao urogallus alfajának nevezhető-e, mint a Kárpátok nagy kakasa. Olyan nagy fajtabeli különbség azonban semmi esetre sincs a bizonyos helyről Tetrao urogallus alpina, illetőleg montana elnevezések útján megkülönböztetett madarak között, mint amilyen jelentékeny különbség mutatkozik a vadászatában… Alpesekben a dürgő kakast leginkább fáról lőjük, a Kárpátokban legtöbbször a földön.”
Szederjei Ákos „A süketfajd, nyírfajd, császármadár” című írásában így vélekedik: „A Keleti-Kárpátokban, Erdélyben a süketfajd rövid ideig dürög a fán. Itt csaknem mindig a földön dürög… azonban nem lehet kimondani, hogy az Alpokban csak fán, vagy Erdélyben csak a földön dürög.”
Széchenyi Zsigmond az „Ünnepnapok” című könyvének A nagykakas fejezetében ez áll: „Ami engem illet, az erdélyi nagykakast mindig kevesebbre becsültem az alpesinél. A lesből lőtt lóti-futi vadpáva sosem volt kedvem szerint való siketfajd. Nyomába sem ér a szabályszerűen beugrott, vörösfenyő ágon sátorozva suttogó tiroli nagykakasnak!”.
Az idézett írásokban a közös, hogy Erdélyben a siketfajd dürgése többnyire a földön zajlik. A sok okoskodás eredménye, hogy a Kárpátokban és a Balkánon élő siketfajdokat külön alfajba sorolják Tetrao urogallus rudolfi néven.
Több mint félévszázados vadászati tevékenységem során, 30 éven át, részletesen tanulmányoztam a siketfajd etológiáját. Megfigyeléseimet a Keleti-Kárpátokban végeztem, évente több dürgőhely felkeresésével. A fő dürgési időszak április 20-30 között van, amelyet a tengerszint fölötti magasság és az időjárás határoz meg. Megfigyeltem, hogy ha a dürgés a kezdeti szakaszban van, akkor a kakasok órákon keresztül, a fán dürögnek. Ahogy telnek a napok mind korábban szállnak le a fáról a földre. Innen is lehet következtetni, a dürgési szakaszra. A záró szakaszban, már nagyon korán leszállnak a fáról és inkább a földön dürögnek. A dürgés úgy végződik, ahogy kezdődött, elsőként az öreg kakasok távoznak, érkezési időrendben, visszavonulva tartózkodási területükre. A fiatal kakasok maradnak még pár napot a dürgőhelyen, próbálgatva a dürgés szertartását.
Tapasztalataim alapján kijelenthetem, hogy Erdélyben a siketfajdkakast, nem a földön lövik lesből!
Remélem sikerül a Székelyföldön dürgő siketfajdról szóló tévhitet eloszlatni és szeretném, hogy a tiroli kakassal ugyanazt a tudományos nevet viselje.
Kíváncsian várom a Főszerkesztő Úr véleményét.
Vadászüdvözlettel és tisztelettel,
Mara Árpád
Csíkszereda, 2022.07.12.