Március utolsó napján díjátadó ünnepséget tartottak a Somogy vármegyei Gyótapusztán, a Gyótai Vadásztársaság vadászházának nagytermében.
A rangos nemzetközi elismerést a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács képviseletében dr. Hecker Kristóf, a CIC tudományos főmunkatársa adta át Tibáld Bélának, a nagymúltú vadásztársaság elnökének.
A díjat a nemzetközi szervezet még 1983-ban, a Dubrovnik-ban tartott közgyűlésén ítélte oda az 1981-ben, a vadásztársaság területén terítékre hozott, és később a Nemzetközi Trófeabíráló Bírálóbizottság által világelsővé nyilvánított pusztakovácsi bika trófeájának okán, „a vadászterület jó kezeléséért, amely lehetővé tette olyan szarvas nevelését, hogy annak kiváló trófeája új világrekordot ért el”.
Az érem azonban az elmúlt négy évtized során elveszett. A legidősebb – és abban az időben már tagsággal rendelkező – vadászok sem tudtak róla, még Páll Endre – aki a gímbika elejtésének idején a társaság vadászmestere volt – sem emlékezett meg róla könyveiben, írásaiban.
E sorok írója, a pusztakovácsi bikával kapcsolatos kutatómunkája során – dr. Bod Lajos írásos hagyatékában – találkozott először azzal a korabeli dokumentummal, amely közli a Gyótai Vt. elnökségével a díj odaítélésének tényét. Ezt az értesítést Wallus Pál, a MAVOSZ akkori elnöke írta alá, és az egykori Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium főosztályvezetőjének, dr. Tóth Sándornak A hírnév kötelez c. könyvében is megtalálható.
– A kordokumentum, és annak tartalma még a CIC jelenlegi vezetőségét is meglepte, ugyanis nem tudtunk a díj létezéséről, az archívum egykori kezelőjétől nem kaptuk meg az ehhez szükséges információkat – mondta el a Nimród Vadászújságnak dr. Hecker Kristóf, majd így folytatta: – A korabeli jegyzőkönyveket előkeresve, azok tartalma igazolta a kutatás eredményét és annak hitelességét, így lehetőség nyílt – a díj odaítélésének 40. jubileumán – az átadásra.
Mint kiderült, a díj történetében ez volt az első, amelyet magyarországi vadászterület kapott, és az egyetlen, amelyet nem állami erdő- és vadgazdaságnak ítéltek oda hazánkban.
Az elveszett díj rekonstruálását Pap Lajos kőfaragó, kőszobrász vállalta magára. Egy korabeli érem alapján, 3D nyomtatási technológiával elkészítette a szükséges és méretazonos öntőforma alapot, amely ezt követően Marek József ötvösmester keze által nyerte el végleges formáját.
