Hét év után a Nimród Vadászújság készítői búcsúznak. Nem így terveztük, nem így szerettük volna, de egy korszak most véget ér.
Hét év egy újság életében nem kevés idő. Hét év alatt rengeteg minden történik: változnak az emberek, a körülmények, a világ, és természetesen változik maga az újság is, a vadászat is. Mi azonban az elmúlt hét évben egy dologhoz végig ragaszkodtunk… Mégpedig ahhoz, hogy még a mesterséges intelligencia térnyerése előtt a Nimród Vadászújság mindig is olyan lap legyen, amely szakmai igényességgel, felelősséggel és a vadászat iránti őszinte elkötelezettséggel képviselje a kittenbergeri örökséget, amelyben a vad sokszor fontosabb, mint a vadászat.
Nem csináltunk mást, csak 85 lapszámon keresztül tettük a dolgunkat – és bárki bármit mond, politikamentesen. Írtunk, fotóztunk, terepen voltunk, kérdeztünk, vitáztunk, hallattuk a hangunkat, beleálltunk vitás kérdésekbe (olyankor is, amikor mások csak gyáván lapítottak), utánajártunk történeteknek, de címlaptól címlapig egyetlen lapszám elkészítését sem vettük félvállról.
Ám ez már a múlt, történelem.
Közben rengeteg emberrel találkoztunk. Vadászokkal, erdészekkel, természetvédőkkel, kutatókkal, szakemberekkel, gyerekekkel és mindazokkal, akiknek fontos a magyar vadászat, a természet és a vadászati kultúra jövője. Sok történetet kaptunk, és reméljük, hogy legalább ugyanennyi történetet, gondolatot és élményt tudtunk mi is adni.
De már ez is a múlt része.
És eljött a búcsú ideje.
Számunkra a szeptemberi lapszám megjelenésével nem egyszerűen csak egy munkahelyi időszak ér véget. Egy olyan közös munka zárul le, amely hét éven át meghatározta a mindennapjainkat. Le lehet bennünket cserélni, de az elmúlt hét év munkáját, döntéseit, sikereit és eredményeit nem lehet elvenni, kitörölni. Amit létrehoztunk, azt az újság lapjai, internetes- és social media felületei, az elkészült anyagok, a közös történetek és mindenekelőtt az olvasók emlékei őrzik tovább.
De ez is már történelem.
Ezúton szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki az elmúlt hét évben mellettünk állt. Köszönjük azoknak, akik olvastak bennünket, akik írtak nekünk, akik kritikát fogalmaztak meg, akik vitatkoztak velünk, és azoknak is, akik csak egy-egy jó szóval vagy biztatással erősítettek meg bennünket abban, hogy jó, amit csinálunk.
Az új csapatnak sok sikert kívánunk. Legyen erejük, türelmük, szakmai tartásuk és bátorságuk ahhoz, hogy a Nimródot méltó módon vigyék tovább. Kívánjuk, hogy találják meg a saját hangjukat, hogy ha kell, akkor tudjanak nemet mondani és kívánjuk, hogy legyenek sikeresek, de mindenekelőtt maradjanak hűek ahhoz a közösséghez, amelynek ez az újság készül.
Mi pedig megtesszük azt, amit most meg kell tennünk: elköszönünk.
Nincs bennünk harag, csak az elmúlt hét év súlya, emléke és büszkesége. Büszkék vagyunk arra, amit együtt létrehoztunk, és arra is, hogy 85 lapszámon keresztül a Nimród szerzői, alkotói, szerkesztői lehettünk. Mi megtettük, amit lehetett, de most átadjuk a helyünket. Nem szó nélkül, duzzogva vagy haraggal és az ajtót sem csapjuk be magunk mögött sértődötten, köszönés nélkül.
Köszönjük, hogy hét éven át velünk tartottatok, hogy részesei lehettünk az életeteknek, és hogy ti is részei voltatok a mindennapjainknak.
Tisztelet a Vadnak! Üdv a Vadásznak!
Csapó! Vége!