Az alábbi szavakkal búcsúzott néhány éve az akkori bőgéstől Juhász Ferenc kollégánk, megfogalmazva a területét és a vadállományt jól ismerő és szeretve védelmező vadász érzéseit, gondolatait.
Ropog a tábortűz az idei esztendő utolsó bikája mellett. Csak ülök, merengek a kékessárga villódzó fényekbe nézve, melyek sejtelmesen világítják meg a terítéken fekvő bika agancsát. Csak ülök, és merengek. A tűz fénye minden egyes villanásánál másik bika képét festi a szemem elé… az elmúlt egy évtized elillanó bőgéseinek egy-egy álomszerű képét.
Az első „Tömzsi”, hát ki más lehetne? Mennyi féltés, mennyi öröm, mennyi izgalom!… Ott sétál most is a Nyúlésza legelőjén a hajnal első fényeinél, micsoda vastag fekete agancs…
A következő pillanatban másik bika áll a „tűzfényben”. Az öreg dárdás a Bortóból, amint éppen összeakaszkodik azzal a tizenkettessel.
Lobban a láng, változik a kép. Most a kukuccsói nagy koronás képe rajzolódik ki a lángok között. Micsoda szárhossz, mekkora középág, az a vastag nyak!… És ahogy dühöngött a háremét kerülgetők között…
Újabb fényjáték, másik bika. Mogorván néz rám a széles, szürke homloka alól. A Bortóban vagyunk, a fenyves felé vezető ormon. Apám mellettem, a bika pedig előttünk áll, és néz. Én már tudom, hogy mi fog történni, hisz ott voltam, láttam, markoltam a majd tízkilós agancsát… De a bika itt még nem tudja – csak áll és néz. Mogorván néz… Egy pillanatra elveszem a tekintetem a lángokból, de a bika nézése velem jön… Ne haragudj!
Lassan elalszik a tűz, az idei bőgés utolsó tábortüze. Gyengül a fény, nő a sötétség, már „csak” a „Vapitikoronájú” képe látszik – a jelenből… Ebben a pillanatban elbőgi magát egy bika a Boglyosból. Hosszan, nyugodtan, fáradtan… Nem akar ő már harcot, nem akar párviadalt, búcsúzik. Búcsúzik az elmúlt szeptembertől, az elmúlt szeptemberektől, a bőgéstől, a bikáktól, melyek szeptemberben a vetélytársai, az év többi időszakában a bajtársai voltak. Búcsúzik, de messzire nem megy, hisz még egy tucatnyi telihold, és itt a következő szeptember a maga szépségével, izgalmával, örömével, kudarcaival és beteljesülésével…
Megjelent a Nimród Vadászújság 2021. évi októberi lapszámában.