Kétségkívül a hét eddigi legérdekesebb híre az Ózdnál aknába szorult bika története, amelyet több ismert napilap is szemlézett a police.hu alapján. Dr. Molnár Tamás kollégánk járt utána történteknek.
Arló és Ózd között, közvetlenül az erdő szélén húzódik az itt lakók között csak Gubonnaként emlegetett völgy. A völgy egyik oldala közvetlenül határos a Gubonnai erdővel, mely nyugodt békés környék, így a csülkös nagyvad folyamatosan jelen van. Gyakran találkozhat az erre járó a kertek végében turkáló vaddisznóval vagy békésen legelő őz- vagy szarvasrudlival.
2023. január 16-án délelőtt azonban szokatlan dolog történt Gubonnán. Az egyik családi ház kertjében, egy betonból épült vízóraaknában egy gímbikát talált a tulajdonos. A rendőrség és a tűzoltóság mellett értesítésre került az esetről az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és a helyi vadásztársaság is, a helyszínre érkező állatorvost azonban már a rendőrség riasztotta.
– Délelőtt érkezett telefonhívás a rendőrség ügyeletéről, miszerint egy gubonnai ház vízóraaknájába gímbika esett bele, ebből a csapdából pedig nem tud szabadulni. – meséli a Nimródnak dr. Ádám Antal ózdi állatorvos, aki a hívást követően azonnal a helyszínre sietett. – Meglepő látvány fogadott – eleveníti fel a történteket Ádám doktor, – amikor is a szabvány méretű csatornanyílásban a bika feje és jobb mellső lába volt csak látható, a hatalmas szarvas teste teljesen eltűnt az aknában. A rendőrökkel tartott gyors egyeztetést követően arra jutottunk, hogy a kétségbe esett bikát elaltatjuk, majd a helyszínre érkezett tűzoltók segítségével az aknából kiemelve szabadon bocsájtjuk. A helyszínen lévő segítők az agancsszárakat kézzel rögzítették, egy textillel a szarvas fejét és szemét letakartuk, én pedig az altatót tartalmazó injekciót beadtam az aknába szorult vadnak. Amikor a vad láthatóan elalélt, az agancsára erős kiemelőszalagot rögzítettünk, majd a tűzoltóautó emelőkosarával óvatosan a felszínre emeltük a közel 150 kg-os szarvast. A helyszínen megvizsgáltam, rajta apróbb sérüléseken kívül semmi elváltozást nem találtam, így egy antibiotikum injekció és újabb egység altató beadását követően kíméletesen egy terepjáró platójára emeltük, és a helyi hivatásos vadász közreműködésével, a lakott területtől távol, az erdő szélére szállítottuk. Agancsát és testét jelölőfestékkel megjelöltük, majd egy száraz helyen, szénával takartuk be a lassanként feleszmélő vadat. Zavartalanságát biztosítva egyre jobban erőre kapott, majd magához térve – azonban még kótyagosan, agancsával támadó mozdulatokat téve lassan beváltott az erdőbe – mondja Ádám doktor.
– Az antibiotikumra azért volt szükség, mert a vízóraaknában a bika több csövet megrongált és a felszínre törő hideg vízben állhatott egészen kimentéséig, így a meghűlés veszélye esetében fennállt. Jobb mellső lábán régi, teljesen gyógyult törést fedeztem fel, ami azonban a mozgásában nem akadályozta a nemes vadat. – mondja az állatorvos, majd hozzáteszi: – Hivatásom gyakorlása mellett sportvadász is vagyok. Éppen másfél nappal ezelőtt vettem részt egy nagyon jól szervezett terelővadászaton a pórul járt bika által lakott vadászterületen, ahol a terítékhez én is hozzájárulhattam. Úgy gondolom, hogy most egy kicsit visszaadhattam abból a csodálatos élményből ennek az erdőnek, amit nekem a terelővadászat során juttatott. – zárja mondandóját Ádám doktor.
