Az itatókkal kapcsolatban általában minden társaságnak van egyedi megoldása, amit anyagi lehetőségei, igényei szerint alakít ki, és amely egytől egyig működik.
Komádiban, alapanyagköltséget számítva, 140 ezer forintból mintegy harminc betonvályút tudnak önteni a Bihar Népe Vadásztársaság területén.
Egy öntőformát készítettek, amelyet nyújtott trapéz keresztmetszetű lemezből hajtogattak, hegesztettek össze, majd erre, enyhén hosszanti irányban, hordós zsalut készítettek. Csavarokkal rögzítve gyorsan össze- és szét lehet szerelni, így a beton kötése után megkönnyíti a sokszori felhasználást. Napi két vályúval számolnak, és a nyári hetekben készítik el az itatóikat, amelyek olyan nehezek, hogy több ember kell a mozgatásukhoz – így biztonságban kint tudják hagyni őket a területen. A társaság elnöke, Puskás Sándor kiemelte, arra kell ügyelni, hogy jó erős cementes betont készítsünk, aztán amikor a formába rakjuk, zömítsük meg alaposan, ezáltal hosszú időn át szolgálni fognak a betonvályúk.
Az itatókkal az őznek és az apróvadnak tudnak kedvezni. A gyártás és a kiszállítás folyamatos, mert az aszályos hetekben most minden erejüket a vadállomány védelme köti le. Persze az itatókat mindenféle élőlény látogatja, nehéz lenne megmondani, hogy mennyi és milyen állat keresi fel őket, de a gerincesektől a rovarvilág képviselőiig sokan igénybe veszik a vadgazdálkodók gondoskodását.
A területük határos a Sebes-Körössel, így bizonyos szakaszokon nincs gond a vízellátással. A szárazabb részeken azonban folyamatosan pótolni és cserélni is kell a vizet. Néhány gazda tavaszi összefogásának köszönhetően, akik, „kijárták”, hogy töltsenek fel egy-egy csatornát a Sebes-Körösből, egy-egy csatornában még most is van víz. Ezeken a részeken, mondani sem kell, a vad megtalálja a számítását.
