Augusztus 22-én a Magyar Tudományos Akadémia Pécsi Területi Bizottságának székházában rendezte meg a Baranya Aranya A Gímszarvas című szakmai konferenciát, az Országos Magyar Vadászkamara Baranya vármegyei Területi Szervezete. A résztvevőket Agyaki Gábor vármegyei elnök köszöntötte.
„Túl a zeniten” – Agyaki Gábor előadása
A vármegyei vadászkamara elnöke a dél-baranyai és ormánsági gímszarvas történetét vázolta fel az 1900-as évektől napjainkig. Rámutatott: a szarvasgazdálkodás és a szarvaslétszám alakulását mindig is meghatározta a birtokszerkezet. Kiemelten foglalkozott két korszak sajátosságaival: az 1945-től 1997-ig tartó időszakkal, valamint a két világháború közötti évtizedekkel, amikor a Draskovich grófok vadgazdálkodási szemlélete határozta meg a térség életét. A 65 évnyi gyakorlat alapján részletesen bemutatta a grófi család felfogását. Hangsúlyozta, a hullajtott agancsok szemléjének jelentőségét, valamint a szakszemélyzet szerepét, amely nélkül nincs minőségi szarvasgazdálkodás. Felvetette a kérdést: vajon a mennyiség vagy a minőség az elsődleges cél? Példaként a szentegáti 16 kiló feletti bikát említette, rámutatva arra is, hogy az ormánsági állomány egyik gondja, hogy a bikák túl fiatalon növesztenek túl nagy agancsot.
Dr. Sándor Gyula: „A gímszarvas vemhesülésének jellemzői különböző élőhelyeken”
A TAEG Zrt. vezérigazgatója rámutatott: a gímszarvasról napjainkban sokszor problémaként esik szó, pedig fővadként inkább tisztelettel és áhítattal kellene közelíteni hozzá. Kutatásaik egy kérdésből indultak: miért bőgnek korábban a bikák, és miért zárul le hamarabb a bőgési időszak? Az ország különböző részeiből, több vadásztársaság segítségével három év alatt 2000 mintát dolgoztak fel, vizsgálva többek között a tehenek vemhesülési idejét, a magzatok ivararányát, a kondíciót, a vemhesülési arányt és az elhalt magzatok számát.
Az eredmények aggasztó tendenciákat mutatnak: 2022-ben egyes területeken a vemhesülési arány 99% helyett csupán 84% volt, ráadásul egyre több az elhalt vagy felszívódott magzat. Az adatok szerint a bőgés csúcsa is eltérő időben jelentkezik az ország különböző részein: délen már augusztus végén, Somogyban augusztus vége–szeptember eleje között, míg északon szeptember 5–9. között. A biológia tehát mást mutat, mint amit korábban a szakirodalomból ismertünk, az okokat azonban egyelőre nem ismerjük.
„A dél-baranyai gímszarvas múltja, jelene és jövője” – Bognár Zoltán
A vadászati felügyelő előadásában ismertette a vármegye állományadatait: 70 vadászatra jogosult működik a térségben, a becsült állomány 10 000 egyed, amelyből évente 6500 kerül terítékre. A 4000 bika közül közel 2000-et ejtenek el. Az északi tájegységben az állomány meghaladja a 20 éves vadgazdálkodási tervekben szereplő szintet, míg a dél-baranyai rész különösen figyelemreméltó. Itt 13 jogosult gazdálkodik a megyei szarvasállomány egyharmadával. Az elmúlt 19 évben több mint 21 ezer trófeát bíráltak el innen, amelyek érmes aránya kiemelkedően magas: kétszerese az országos átlagnak a 230 nemzetközi pont feletti bikák száma. Több mint 10 százalékuk 10 kilogramm feletti aganccsal rendelkezik. Érdekességként a legjobb bikák legkiemelkedőbb tulajdonságait „összeadva” egy képzeletbeli 318,08 pontos trófea jött volna ki – ami bármely vármegyében kimagasló értéknek számítana.
„A klímaváltozás hatása a nagyvadas területek vadföld-gazdálkodására – kihívások és lehetőségek” – Nagy János
A Bőszénfai Szarvasfarm igazgatója előadása elején elmondta, hogy a vadaskert 1399 hektáron működik, története a hatvanas években kezdődött, új-zélandi tapasztalatokra építve. Ma a szarvastenyésztéstől a vadgasztronómiáig teljes vertikumot kínálnak, jelenleg 1040 gímszarvassal. Az érmes arány 1997 és 2021 között folyamatosan javult, köszönhetően a tudatos vadföld-gazdálkodásnak. Példaként 2019-ben egy 15,27 kilós, 170 centiméteres agancsterpesztéssel bíró vadat ejtettek el, míg 2021-ben született a farm rekordja: egy 269,03 CIC-pontos bika.
Nagy János részletesen ismertette a takarmányozási kísérleteket és a gyepgazdálkodás tapasztalatait. Vizsgálataik szerint a pillangós növények aránya kulcsfontosságú a megfelelő tömeggyarapodás és a csonttömeg alakulásában, ami az agancsminőség szempontjából meghatározó. Ugyanakkor hangsúlyozta: kerülni kell a túlzottan egyoldalú vetéseket, mert azok talajtömörödéshez és ökológiai problémákhoz vezethetnek. A változatos növényállomány biztosítása, a „zöld futószalag” fenntartása és a fotoszintézis maximalizálása a klímaváltozás tükrében is nélkülözhetetlen.
Zárásként kiemelte: a vadgazdálkodásnak akkor van jövője, ha van vad, ezért a lehetőségeinkhez mérten mindenkinek javítania kell a takarmányfeltételeken, figyelembe véve a természetes folyamatokat.
