Hogy hogyan lehet értékelni az eddigieket, és mire számíthatunk az őznász idején, arról Szabó Tamást, a Csongrád-Csanád vármegyei Csanyteleki Vadásztársaság elnökét kérdeztük.
Érdekes módon, a két legígéretesebb egyed okozott meglepetést, az egyik negatív, a másik pozitív irányban.
– Tavasszal esett egy általam régóta ismert, 507 gramm trófeatömegű 6 éves, aranyérmes példány, melyet 550–600 gramm körülire vártam. A második legnagyobb pedig egy 8 évesre bírált, ezüstérmes, 457 grammos bak volt, melynek agancsában én nem láttam annyit, mint amit a mérleg mutatott, így pozitív irányban csalódtam. Ezt a bakot is ismertem a korábbi évekből, tavaly megkíméltem, bár talán akkor nagyobb lett volna a trófea tömege. Ezzel együtt a korosbítás jót tesz az állománynak és az agancs tömege nem csökken rohamosan egyik évről a másikra. Ami az agancs tömegéből egy év alatt elvész, azt az idősebb bak erősebb koponyacsontja kompenzálja. A harmadik legnagyobb egy 430 grammos ezüstérmes bak, a többi terítékre került agancsos – eddig a 25 tervezettből 18 agancsost ejtettek el – 250–400 gramm közötti trófeatömeggel rendelkezik, korukat illetően pedig vegyes az összetétel. Összességében a trófeatömegek vonatkozásában átlagos évünk van, nem kiemelkedő, de semmiképpen nem rosszabb, mint az előző esztendők voltak – fűzi hozzá Szabó Tamás.
Az üzekedéstől még sokat várnak, bár, ahogy fogalmaz: idény elején könnyebb a nagy bakokat megtalálni, de nyáron lesz még 2 hét – náluk az üzekedés fő időszaka július 25. és augusztus 10. közé esik –, amikor erre reális esélyük lehet.
– 7 bak maradt üzekedésre, köztük agancstömeg tekintetében egy 450 gramm körüli egyed, melyet már tavaly szerettem volna terítékre hozatni, ám akkor nem sikerült. Idén csupán egyszer láttam, bízom benne, hogy üzekedésre előkerül.
A szakember elmondja, hogy hívásban általában eredményesen szoktak vadászni, egy-egy bak ugyan nehezen mozdul a sípra – az öregebb agancsosok kevesebbet mozognak és üzekedésben is jobban vigyáznak magukra, mint az erőfitogtató középkorú példányok –, de az esetek 80 százalékában el tudják ejteni hívásban a tervezett bakot. Egy kis bizonytalanságra meg szükség is van, ellenkező esetben nagyon kiszámítható volna a vadászat, ami bizony az élmény rovására menne – teszi hozzá az elnök. Van egy osztrák vendége, aki kizárólag üzekedésben vadászik, tehát van még egy olyan rétege a vadászoknak, akiknek valóban az élmény a lényeg és nem a trófea, részletezte az elnök.
A tavaszi vadászatok kapcsán Szabó Tamás elmondta, hogy nem volt nehéz dolguk, annak ellenére, hogy a természet két héttel előrébb járt, mint a rendes években, és a növényzet szokatlanul hamar felnőtt, jó takarást biztosítva a vadnak.
– Nálunk idén sok a gabona és kevés a repce, így viszonylag egyszerű volt a tavaszi vadásztatás, sőt a korán jött meleg azt eredményezte, hogy a bakok hamarabb foglaltak revírt, ez pedig kiszámíthatóbbá tette a vadászatokat, hisz idénykezdésre egy stabil helyzet alakult ki a területen, nem kellett keresgélni a vadat – magyarázza.
A vendégkörre vonatkozóan elmondja, hogy mostanra túlnyomó részt hazai vendégeik vannak.
– Véleményem szerint ma már sok magyar vadász – legalábbis 300 gramm agancstömegig biztosan –, megengedheti magának az őzbak vadászatot. Így nekünk is egyre több a belföldi vendégünk. Míg 10–15 éve a bakvadászat jobbára a külföldiek privilégiuma volt, addig mostanra vendégeink 70–80 százaléka magyar és csak kevesen érkeznek külföldről, ők leginkább régi visszajáró osztrák vendégek – mondta el lapunknak a társaság elnöke.
