A kérdéses őzbakot a Bács-Kiskun megyei Garai Nimród Vadásztársaság hivatásos vadászával, Várnai Csanáddal, egy területbejárás során láttuk meg előszőr.
Az osztott szárú bak egy körülbelül 20-as rudliban tartózkodott a búzavetésben, suták és barkás bakok társaságában, de az „Ő” agancsa április elsején már le volt tisztítva.
Szemből nézve nagyon érdekeset mutatott: előszőr három szárúnak gondoltuk. Megpróbáltam közelebb csúszni, lefotózni. Mikor oldalra fordult, akkor látszott igazán, hogy egy nagyon alacsonyan tűzött szemágról van szó.
A bak egészen üzekedésig nem került szem elé, pedig többször is kereste vadőr barátom; mígnem augusztus elején újból látta, a tavaszi fotó helyétől pár kilométerre.
Hajnalban körbejártuk a vélt revírjét, de attól távolabb találtuk meg. Ezúttal egy lucernaföldön volt, sutáját hajtva járták a „boszorkánygyűrűket”. Bár lőhelyzet nem adódott, de legalább megláthattuk, hova váltottak be. Vártunk és azért megpróbáltuk síppal kihívni őket, de akkor már nem mutatták magukat. Elhatároztuk, hogy délután visszajövünk ide. Megvitattuk a lehetséges leshelyeket: a lucernatábla körüli takarást biztosító tereptárgyakat, vegetációkat, a délutáni várható szélirány figyelembevételével.
Észrevettük azonban a bakon, hogy sajnos a jobb szárának tetejét letörte, talán egy verekedés során. Érdekes módon az alacsonyan tűzött hosszú szemág megmaradt, és az agancs többi része törött le.
Augusztus 12-én késő délután bejött az előrejelzés: északi szél fújt. A gondosan kiválasztott leshelyemre indultam és jó takarásban lesszékre ültem. Viszonylag korán, a rekkenő hőségben már 18 órakor megérkeztem, de alig egy perccel később meg is jelent a suta: eszegetett 20 percig, majd a gidájáért indult. Eközben megjelent a bak is szemből, egy távoli kukoricásból, a sutát keresve. A keresett baknak kell lennie – gondoltam magamban, bár csak pár pillanatra láttam.
A körülbelül 180 méterre álló napraforgóba, majd onnan a búzatarlóra váltott ki, és több oldalról is megmutatta magát, így már nem volt kérdés, hogy a keresett bakról van szó. A suta a gidájával elkerülte a bakot, ami egyenesen felém tartott. Ahogy közelített, a völgyből a kiválasztott leshelyemhez, végig a jobb oldalát mutatta. Bejött egészen 70 lépésre, ahol már „csiklandósnak” éreztem a távolságot, jobban mondva közelséget, nehogy még észre vegyen. Ezért végig célozva, a biztonságos lőirányba „hopp” felkiáltással próbáltam megállítani, de a bak csak jött folyamatosan, majd a harmadik hoppra végre megtorpant. Felkapta a fejét, akkor eldördült a lövés, amellyel helyben marasztaltam.
Levetett kalappal zsákmányomért indultam. Ekkor tudatosult csak bennem, milyen különleges nap is van ma… Mivel a vadászatot, a terítéken fekvő bakom körüli, részleges napfogyatkozás fényei koronázták.
A bak kiskoponyás trófeatömege előzetes mérlegelés alapján 370 gramm, korát 7 év körülire várjuk a bírálaton.
