Az orvvadászat elleni küzdelem egy aspektusáról ír dr. Gyurcsó Adrienn, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Jogi, Elemző- és Módszertani Központ továbbképzési igazgatója a Nimród olvasói számára
A világszerte nagy gondot okozó orvvadászat évszázadok óta problémát jelent az adott területen jogosan gazdálkodóknak. Az elkövetőket sokszor az éhség és a családjuk élelemmel való ellátása, leggyakrabban pedig az anyagi haszonszerzés motiválja. Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a vadgazdálkodás fontos része a vadászat és az állományszabályozás, különösen akkor, ha nincsen az adott területen csúcsragadozó. A vadászat ellenzői gyakran keverik össze a vadászatot és az orvvadászatot. Pedig a különbség nagyon egyszerűen megfogalmazható: a vadászat szigorú jogi és etikai szabályok alapján valósul meg már évszázadok óta, az orvvadászat pedig bűncselekmény, az elkövetők bűnözők.
Azért, hogy egyértelmű legyen, hogy az elejtett vad nem orvvadászat során került terítékre, nagyon fontos, hogy a vadászok a jogszabályok szerinti jelölési előírásokat mindig szigorúan és pontosan betartsák. Az elejtést követően a nagyvad esetén - a szabályos elejtés és a birtokba vétel jelölése céljából – a vadazonosító jel, másnéven vadazonosító krotália kell, hogy rögzítésre kerüljön (a vad hátsó lábán, a csánk fölött a horgasinat befoglalóan – a szerk.). Ez a jelölés egyértelműen alkalmas arra, hogy a vad nyomon követhetőségét biztosítsa az elejtéstől a feldolgozásig. Amennyiben az elejtett vad közfogyasztásra kerül, akkor a vadtestet és a zsigereket a képesített vadhúsvizsgáló vizsgálja meg. Ha kifogásmentes a vad, akkor a vizsgálat alapján vadkísérő jegy kerül kiállításra, ha állat-egészségügyi vagy járványügyi probléma merül fel, akkor állatorvos vizsgálata és döntése szükséges. Ha a nagyvad értékesítése a közvetlen fogyasztókat ellátó húsbolt vagy vendéglátó egység felé történik majd, akkor a hatósági állatorvos vagy erre jogosult szolgáltató állatorvos húsvizsgálata is szükséges. Erre megfelelő fényviszonyok és körülmények között egy vadbegyűjtő helyen kerülhet sor. Ha a vadtest fogyasztásra alkalmas, akkor az állatorvos bevonja a vadkísérő jegyet és hússzállítási igazolást állít ki, ami a vadat – a kortáliával együtt – a feldolgozásig kíséri. A krotália a feldolgozást követően megsemmisítésre kerül, a hússzállítási igazolást az élelmiszer – a vad – birtokosa meg kell, hogy őrizze.
Korábbi hatósági munkám során több száz olyan ellenőrzésen vettem részt, ahol az elejtett vad nyomon követhetőségét és az élelmiszerlánc-biztonsági feltételeket ellenőriztük kollégáimmal. Tapasztalatom szerint a vadászok nagyon ügyelnek arra, hogy a vadazonosító krotália az elejtést követően a lehető legrövidebb időn belül bekerüljön a vadba, így garantálva a vadászat jogszerűségét. Bízom benne, hogy a fenti rövid összefoglaló további megerősítést nyújt a jó gyakorlat fenntartásához. Állatorvosoknak és vadászoknak közös érdeke, hogy a terítékre kerülő vad jelölése kapcsán semmiféle probléma ne merüljön fel, hiszen egy járványügyi vagy élelmiszerlánc-biztonsági veszélyhelyzet megelőzéséhez ez nélkülözhetetlen.
Az alábbi ábra a vadhús nyomon követhetőségét biztosító dokumentumokat foglalja össze, az elejtéstől a feldolgozásig. (Forrás: Gyurcsó A, Kasza Gy, Ózsvári L (2022) A vadhús közfogyasztásának története és élelmiszerlánc-biztonsági előírásai Magyarországon – Irodalmi áttekintés. Magyar Állatorvosok Lapja 144: 623-639)
