A Bükk hegység délnyugati részén, a Laskó-patak völgyétől néhány száz méterre helyeztem el az egyik leskunyhómat, 400 méter magasságban a gerincen.
Sziklás, köves, meredek oldalak, a déli oldalon a muflonok kedvenc tartózkodóhelye a tavaszi napsütésben. A gerincen öreg csertölgyes erdő, szórványos bokrokkal és kidőlt fákkal vegyesen. A humusz mindössze 10 centiméter a gerincen, a növényzet gyér.
A leskunyhóm elé két négyzetméter felületű itatót helyeztem ki, melynek pereme 2 centiméter magas, így egy alkalommal 40 liter vizet kell a helyszínre vinnem, hogy az itatót fel tudjam tölteni friss vízzel. Gyakorlatilag nincs olyan évszak, amikor az erdő állatai kikerülik az itatót. Természetesen a téli időszakban gyorsan megfagy a víz, így csak rövid ideig tudják szomjukat oltani. Azonban már a tavaszi időszakban – főként, mint az idei, kevés csapadékot hozó január, február, március hónapokat követően – szinte tolongtak a madarak az itató minden részén. A széncinegék és a kékcinegék a napkeltét követő néhány percen belül már fürödnek és láthatóan élvezik a csapadékot. A cinegék hasonlóan még novemberben is szeretnek fürödni, ama madarak közé tartoznak, akik gyakran látogatják az itatót. Különös élmény, amikor már az itató nagy része befagyott, de a cinegék még mindig találnak egy tenyérnyi helyet, ahol tudnak pocskolni.
A madarak közül, 2-3 órás várakozást követően, minimum 10 féle érkezését lehet megfigyelni, köztük azt, hogy milyen óvatosan közelítik meg az itatót. Széncinege, kék cinege, barátcinege, szajkó, rigó, énekes rigó, citromsármány, csuszka, meggyvágó, ökörszem, erdei pinty, poszáta, esetlegesen karvaly, balkáni gerle, mind-mind óvatosan, de szomjasan választja az itatót. Nyári időszakban talán még fontosabb az itató működtetése, főként meleg, száraz, csapadékmentes napokon, amikor alig találni tócsát az erdőben.
A madarak mellett mókus, őz és róka is volt már az itató vendége, hiszen számukra is létkérdés a közeli víz megléte.
Fotózáshoz vagy csak egyszerűen a vad megfigyeléséhez szinte főnyeremény egy erdei itató rendszeres működtetése. Rengeteg madár és emlős is megfigyelhető akár néhány óra leforgása alatt is, óriási élményben részesíti a létesítőjét, illetve a megfigyelőt.
