Fotós kollégánknak, Simon Győzőnek ezúttal szerencséje volt.
Fotós „pályafutása” során több alkalommal is látott már vadmacskát mozogni ezen a területrészen a Berekben, ismerve a faj territoriális viselkedését, rejtőzködő életmódját, azt feltételezi, ugyanazt az egyedet láthatta.
– Korábban mindig olyankor bukkant fel, amikor már nem voltak meg a jó fények a fotózáshoz – kezdte Simon Győző. – Az itteni hivatásos vadász ismerősöm is mesélte már, hogy látott egy szalmabála tetején egy vadmacska anyát, kölykeivel, így mindenképpen szerettem volna lencsevégre kapni valamelyiküket – mondta.
Legközelebb 3-4 méterre lehettek egymástól.
– Örülök, ezúttan nagy szerencsém volt, azt kell mondanom, másként talán nem is lehet őket ilyen jól megközelíteni. Egy tisztás széléről láttam meg bóklászni. Ahogy közelítettem, már számítottam rá, hogy egy kattintásnyi időm lesz az egészre, egy jó fotóra, koraeste lévén magas ISO értékkel, a fényviszonyok többet nem is engedtek volna meg – részletezte a fotós, és hozzátette: így is történt, a kattanást követően a vadmacska csak ránézett, és már ott sem volt.