Megrázó eset történt november 5-én, egy Pest megyei fácánhajtáson, ami után közel 70 sörétet azonosítottak a cikkünkben szereplő kutya testében az orvosok, de csak tízet tudtak eltávolítani
A szerencsétlenül járt vizsláról már néhányan értesültek az internetről a kutya gazdája által írt levélből. A Nimród Vadászújság ugyanakkor fontosnak tartja, hogy további részletekkel együtt ismerjék meg olvasóink a körülményeket, mert együttérzéssel tartozunk a négylábú vadásztársaink iránt, akikre vigyáznunk kell, valamint ha emberi mulasztásból történt meg a baj, akkor az mindenkire nézve veszélyes lehet. Nem dolgunk az ítélkezés, azt meghagyjuk az erre felhatalmazott, illetékes hatóságok és testületek számára, de a tájékoztatás haszna az ilyen ügyekben is egyértelmű. Egyértelmű azért, mert bár minden vadász tisztában van a vadászat és a biztonságos fegyverkezelés szabályaival, hiszen vizsgát tett belőle, de nagyon nem mindegy, hogy a frissen engedélyt szerzett kezdők milyen közegben, milyen uralkodó mentalitást elsajátítva ismerik meg a vadászat világát. Ha azt látják, hogy egy ilyen eset nem kap kellő publicitást, akkor talán a biztonsági szabályok jelentősége is halványodni kezd náluk idővel. És amíg a szerencse mellettük áll, nem történik semmi, addig folyamatosan megerősítést nyer az a nézet, hogy a szabályok tényleg nem annyira fontosak. Éppen ezért kell hangot adni azoknak a szomorú eseteknek, amelyek újra és újra emlékeztetnek mindannyiunkat a felelősségünkre, amivel a vadnak, a vadásztársaknak, köztük a vadászkutyáknak is tartozunk. Azért is beszélni kell erről, mert a közvéleményt is meg kell nyugtatni, hogy a vadászat, ha szakszerűen, a biztonsági szabályok betartásával történik, akkor nem veszélyesebb, mint a közlekedésben részt venni, vagy mint számtalan más emberi tevékenység. Ha nem így lenne, akkor a több tízezer magyar vadász által, minden nap gyakorolt tevékenységnek rengeteg áldozata lenne.
Gaál Gyöngyi, a Somlóhegyi Kennel tulajdonosa, a súlyosan megsérült kutya gazdája lapunknak elmondta, hogy a kutya egy életmentő műtéten esett át, amelynek során eltávolították azokat a lövedékeket, amelyek az életét veszélyeztették, vagy súlyos szövődményeket okozhattak volna a későbbiekben. Sajnos a sörétek többsége a testben maradt, mert az eltávolításuk komolyabb roncsolással járna, mint amit már eddig okoztak. Az orvosok tájékoztatták, hogy ezek egy része betokosodik, illetve lesznek, amelyek idővel vándorolni kezdenek a testben. Mint elmondta, a kutya nagyon kitartó, így van esély a gyógyulásra. Erről árulkodik az is, hogy túlélte az első hétvégét, amikor nem készítettek sehol CT-t, így annak hiányában nem tudták megműteni sem, de a súlyos állapota ellenére kitartott hétfőig. Azt viszont szomorúan jegyzi meg, hogy ha testileg meg is gyógyul az állat, de az szinte kizárt, hogy vadászatra valaha alkalmas lesz.
Vadászként és vadászkutya tenyésztőként fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy elsősorban a kutya szenvedése és az iránta érzett aggodalom a legrosszabb, hiszen nem egy tárgyról, hanem a társunkról van szó, akihez erős érzelmi szállak fűznek minket. Mindezt tetézi, hogy egy vadászkutyába, pláne az olyan mindenes vizsgával rendelkező, jó vérvonalból származó, munkára és versenyekre is kiválóan alkalmas kutyába, mint Dia (aki több ország championja és ígéretes tenyészegyed), hosszú éveket, rengeteg energiát és pénzt áldoz a gazdája, amit egy felelőtlen ember néhány pillanat alatt tehet tönkre. Úgy fogalmazott, hogy szerencsére ma már egyre több nem kutyás vadász is értékeli a vadászkutyák jelentőségét, hasznát, illetve átélik a kutya és gazdája közötti szoros kapcsolatot, de még nem mindenki. Ezért tartotta fontosnak, hogy megírja és nyilvánossá tegye az esettel kapcsolatos gondolatait, mert ha már megtörtént a baj, legalább arra szolgáljon, hogy mindannyian tanuljunk belőle, figyeljünk a biztonságos fegyverkezelésre, a vadászatokon segítő hajtókra és négylábú társainkra, mert óriási erkölcsi és anyagi kárt tudunk okozni a figyelmetlenséggel.
