Ha két szóval kellene jellemeznem: száraz és hideg… Sajnos már január–februártól az volt a „szalonkás” berkekben a beszélgetések nyitómondata, hogy: „ha nem lesz csapadék márciusig, akkor igencsak foghíjas lesz…”
És lett… Mármint csapadék nem, foghíj igen… A decembertől induló aszály kitartott egész márciusban is – éppen a hónap utolsó napjára érkezett meg a szárazságot kissé enyhítő országos eső. Ráadásul – úgy a tavaszi napfordulóig – az éjszakai fagyok is kitartottak tisztességesen, nem volt ritka a mínusz tizenöt foknál hidegebb hajnal sem. De miért is beszélek ezekről? Mondom is hamarjában, még mielőtt valaki megunja a meteorológiai prognózisomat.
Mi kell a szalonkának ahhoz, hogy huzamosabb ideig „leparkoljon” nálunk a tavaszi vonulása alatt? Bőséges táplálék. Mi a tápláléka? Alsóbbrendű talajlakó élőlények (például földigiliszta). Ezen élőlények élettevékenységeinek beindulásához mire van szükség tavaszonként? Arra, hogy a talaj tisztességesen fel legyen ázva, és elmúljanak az éjszakai – komolyabb – fagyok. Ha a két szempont közül akár csak az egyik nem teljesül, akkor már baj van; hát még, amikor mindkettőnek „híja van”?!
Ilyen körülmények között március a „várakozásoknak megfelelően” alakult a szalonka szempontjából. Aki tisztességesen kijárt, az érzékelhette, hogy az észlelt madármennyiség a „megszokottnak” nagyjából a tizede lehetett, az is nagyon rapszodikusan jelent meg. Valószínűleg a vonuló szalonkák egy része kikerülte vagy egyszerűen átrepülte a Kárpát-medencét, egy másik része pedig a telelőhelyek északi részén várta meg, hogy ideálisak legyenek a körülmények elindulni…
Aztán, mire a körülmények egy kicsikét is ideálisak lettek, éppen vége lett márciusnak, vele együtt a „mintagyűjtés” lehetőségének…
Hogy mi lesz jövő márciusban? Azt nem tudhatjuk – de várom nagyon!