Gyakorlati tippek szenvedélyes ragadozóvadászoktól.
Bár a fácánról szóló vitafórumunk még nem ért véget az elmúlt esztendő végeztével, az új év új központi témát kívánt, s mi ezúttal a ragadozók – legyen szó kis-, vagy nagytestűről – témakörét, a vadállományra gyakorolt hatását állítjuk középpontba. Az első cikkünk az aranysakál vadászatával kapcsolatban ad olvasóink számára segítséget.
Az Országos Vadgazdálkodási Adattár statisztikái szerint az aranysakál-elejtések száma évről évre nő. Ez minden bizonnyal a faj terjedésének köszönhető, de talán a vadászok leleményességének is része van benne, hiszen a ragadozó után járva, folyamatosan csiszolják a tudásukat. Az elejtők tippjei és trükkjei sokszor szájhagyomány útján terjednek, illetve különböző közösségi médiában megtalálható csoportokban osztják meg egymással a tapasztalataikat, mert a toportyán köztudottan nem adja könnyen a bőrét. Szenvedélyes sakálvadászok segítségével eredtünk az elővigyázatos predátor nyomába.
Fehér Péter fővadász ez idáig több mint 500 egyedet zsákmányolt, többségüket Somogy és Baranya vármegyében.
– Az aranysakál óvatos és intelligens ragadozó, leginkább éjjel mozog, ezért, ha a cél a ragadozógyérítés, akkor a modern technika vívmányait használom. A hőkamera és az elektromos hívóeszközök alkalmazásával egy éjjel akár 8–10 példány is terítékre kerülhet – kezdi a szakember.
Szerinte általános igazság, hogy az tud sikeresen nádi farkasra vadászni, akinek van módja nagy területen mozogni és 4–5, egymástól legalább 3–5 kilométer távolságra lévő hívóhelyen is próbálkozhat egy éjjel. A fővadász egy-egy helyen 1–1,5 órát tölt el. A toportyánok elejtése sötétedés után 1–2 órával kezdődik, ekkor már biztonságban érzik magukat a ragadozók, de még üres a gyomruk, így táplálékszerzési céllal indulnak el. Ilyenkor, a holdvilágos éjszakákat kivéve, jól hívhatók prédahanggal, de ennek is megvannak a maga praktikái.
(…)
A teljes cikket a Nimród Vadászújság 2026. januári számában olvashatják.