Nem vitás, a szarvasagancsot nemcsak a vadászok, hanem minden természetet szerető ember is természet csodájának tartja. A cikkben páratlan videófelvételek a koronájukat vesztő uralkodókról!
Az agancs – másodlagos nemi jellegként – a hímivarú egyedek fejdísze, egyben fegyvere, melynek fő sajátossága, hogy évről-évre megújul: a kész agancs a fejről leválik és azonnal megindul az új növekedése és fejlődése. Előbbit nevezzük hullajtásnak, amely ősztől kezdődik, de fő időszaka jellemzően február 20-tól március 5-ig tart, az egyedek korától függően, így akik nyitott szemmel járnak, könnyedén találkozhatnak egy-egy „levetett” aganccsal.
A folyamatot az átmenetileg jelentkező tesztoszteron szint emelkedése indítja meg, valamint az agancstő bőre körkörösen megduzzad, és eközben a csontfaló sejtek kívülről befelé haladva elbontják az agancscsapot, míg a folyamat eléri a levetési sík közepét, és az agancs leválik. Ebből kifolyólag az agancstő is évről évre rövidül, az agancshullajtással párhuzamosan. A levetés időszakát több tényező is befolyásolhatja. Az egyik ilyen az említett hormonális változás, melyhez nagyban hozzájárul az egyedek élettani állapota, kondíciója is.
Blaumann Ödön, lapunk természetfotós kollégája is számos vadfilmjében megörökítette az agancshullajtás „szépségét”. Sokéves tapasztalatairól kérdeztük a téma kapcsán. Elsők között emelte ki, hogy a „gyűjtőket” az agancs ára motiválja leginkább, ilyenkor képesek csoportokba szerveződve, a nyomokat követve átfésülni az ismert területeket, akár éjszakákon át is.
– A vad nyugalma teljesen felborul, az agancsozók akár több tíz kilométerre is elmozdítják a csapatokat, gyakran a lakott területek, autóutak irányába is, amely az állapotromláson túl még nagyobb veszélyt jelent – emelte ki a fotós, és hozzátette: ebben az időszakban a mezőgazdasági táblákon sincs sok esetben kultúrnövény, illetve az elkerített – egyelőre még – fiatalosok sem túl sűrűek, így a zavarás következtében a vad ezen területek felé is jobban elmozdul, mint ahogy egyébként magától tenné. Blaumann Ödön arra is felhívta a figyelmet, március elején sem „dőlhetünk hátra” e tekintetben, hiszen a spíszer bikáknál akár még áprilisig is eltarthat a hullajtás.
A hullott agancsok segítségével képet kaphatunk a területen élő bikák számáról, egészségi állapotáról, területhasználatáról és főként életkoráról, hiszen, ha az agancsszár vetési síkja domború, akkor fiatal, ha lapos akkor középkorú, ha homorú akkor öreg bika volt a viselője.
Alapvetés: két egyforma agancs nincs, még, ha az ágak száma, az erős korona, a vastag szár vagy az ívelt hosszú ágak, esetleg a terpesztés hasonlóságot is mutat. Ráadásul a legtöbb elhullajtott agancs egyedileg is azonosítható, szerencsés esetben egy adott bika „életútját” is visszakövethetjük általuk.
Ezúton is szeretnénk a szakember és lapunk nevében felhívni a figyelmet arra: a hullajtott agancs gyűjtése és továbbértékesítése törvénybe ütköző tevékenység, mely lopásnak minősül, hiszen ez – akárcsak a vad – (valamint a vadászható szárnyas vad tojásának gyűjtése, esetlegesen az elhullott vad teteme is) az állam tulajdona, és törvény szerint a vadászatra jogosultat illeti meg.
A lapunk természetfotósa által agancshullajtás időszakban készített felvételeket az alábbi linkeken tudják megtekinteni:
https://www.youtube.com/watch?v=dQRbb3RUBjc
https://www.youtube.com/watch?v=_wK8egQu5j0
Kispál Luca
