Az őzhívás egy különleges, nem csupán technikai feladat, hanem egyfajta művészi megnyilvánulás is.
Olyan finom hangokon és ösztönös válaszreakciókon alapuló kommunikáció a vad és a vadász között, amelyhez elhivatottság, türelem és a természet mély ismerete szükséges. A módszer az üzekedési időszakhoz köthető, amely jellemzően július 20. és augusztus 15. között zajlik. Ebben az időszakban a bakok ösztöneik irányítása alatt keresik a suták közelségét, illatát, s ilyenkor reagálnak leginkább az általunk utánozott hangokra.
Fehér Péter vadgazdálkodási szakember szerint az őzhívás sikere azon múlik, hogy mennyire tudjuk leutánozni a természetes hangokat, azok ritmusát és mennyire ismerjük az őzek nászidőszakban való viselkedését. Az üzekedés során a bak figyelme a sutára összpontosul, és a suta párzásra való hajlandóságával párhuzamosan csökken az óvatossága. Ez az időszak ideális lehetőséget kínál a vadásznak, hiszen a megfelelő hangra – legyen az hívó, panasz vagy vészsirám – az őzbak gyakran (eltérő intenzitású) érdeklődéssel reagál és elindul a jól álcázott vadász által megszólaltatott hang irányába.
Az üzekedés első szakaszában a suta hívóhangja a leghatékonyabb eszköz, hiszen a bakok ilyenkor aktívan keresik a sutákat, viszont amikor a bak már a sutával van, nehéz elhívni. Ilyenkor a gida hangjának utánzása válhat eredményessé: a gida hívóhangja, majd a panaszhangja, végül a vészsiráma válthatja ki azt a reakciót, amely során a suta elmozdul a bak mellől – utóbbi pedig követi őt. A bakok territoriális viselkedése, féltékenysége miatt a suta panaszhangjának utánzása is provokatív hatással lehet rájuk az üzekedés vége felé – teszi hozzá Fehér Péter.
Az őzhívás technikai megvalósítása többféle eszközzel történhet. Léteznek nyomásra működő sípok, amelyek többféle hang kiadására alkalmasak, valamint fixre hangolt sípok, amelyek egy-egy konkrét hívóhang – például gida vagy suta – utánzására lettek kialakítva. Nagyobb gyakorlatot a szabadon álló membránnal szerelt síp használata igényel, hiszen ezzel a típussal az őzhívásban használt hangok mindegyike utánozható. Emellett akadnak természetesebb módszerek is: akár egy egyszerű fűszál vagy bükkfalevél is alkalmas lehet a kívánt hang kiadására, ha a vadász kellő ügyességgel bánik vele.
Az őzhívás sikeréhez elengedhetetlen a türelem és az alázat, hiszen vannak napok, amikor semmilyen hangra nem ugrik a bak. Fehér Péter szerint nagyjából fél órát érdemes eltölteni egy-egy hívóhelyen, mielőtt továbbállnánk. Mindig igazítsuk az őzhívást a természeti környezethez: egy ősbükkösben például finom, visszafogott hívás az ideális, míg a nyílt mezőgazdasági területeken célszerű erőteljesebb, messzebbre hallatszó hangokat használni.
Az őzhívás művészete tehát nem csupán technika, hanem a természet és az ösztönök megértésével, az ember és a vad között kialakuló „kommunikációnak” az eredménye, mely különleges élményeket nyújt az érdekes kihívásokat kedvelő vadászok számára. A hívás sikere, a vad közelsége, a nyári hajnalok és alkonyok hangulata teszi igazán izgalmassá és felejthetetlenné ezt a mindmáig népszerű vadászati módot.