Akik illegális módon gyűjtik a hullajtott agancsot, egyre több problémát okoznak a vad- és erdőgazdaságoknak, testi és idegrendszeri traumát okoznak a vadállománynak, súlyos károkkal jár a tevékenységük a mezőgazdasági termelőknek, veszélyeztetik a közúti forgalmat, illetve esetenként a települések lakóit és vagyontárgyait is.
Néhány napja egy Nógrád vármegyei kistelepülésre hajtottak be az illegális gyűjtők egy nagyobb gímszarvas rudlit, ahol a megrémült állatok törtek zúztak a kertekben, csak a szerencsén és a gondviselésen múlott, hogy nem tapostak össze senkit. Sajnos a főúton közlekedő furgonnak nem volt ilyen szerencséje azt egyszerűen lelökték az útról – számol be az eseményről lapunknak Szabó László, az Országos Vadászkamara Nógrád vármegyei Területi Szervezetének titkára. Ennek apropóján kérdeztük, hogy az illegális agancsozás okozta problémákról.
Mint elmondja, a vadgazdálkodók számára évtizedes visszatérő probléma az illegális agancsgyűjtés. Az elmúlt 3 évben időben viszont már oly mértékben nőt ez a tevékenység, amely már elviselhetetlen a mind vad, mind a vadgazdálkodók és a mezőgazdasági termelők számára. A termőföldeken motorral, terepjáróval agancsot kereső személyek által összetaposott vetéseken, repceföldeken keletkezett károkat gyakran a vadászokkal igyekeznek megfizettetni a gazdálkodók, ami sajnos egy újabb konfliktus forrása közöttük. Ráadásul a fejmagasságban kifeszített drót akár halálos koponya sérülést okozhat a rohanó vadnak, vagy az esetlegesen az arra motorozó embernek. A különböző anyagból készült hurkok is veszélyesek, a minap egy turistát fogott meg az egyik, aki csak a társai segítségével tudott kiszabadulni belőle. Az agancsozók gyakran kutyákkal, a területeken csatárláncban felállva valóságos hajtóvadászatot hajtanak végre. Az ilyen illegális hajtások következtében a szarvasok egy része elpusztul, ahogy történt az említett esetben is, amikor egy falun hajtották át a szarvasokat. Mi ez, ha nem állatkínzás? – teszi fel a költői kérdést Szabó László. Majd folytatja a bajok sorolását azzal, hogy az elmúlt három hétben országosan is több közúti balesetet okoztak a napközben menekülő szarvasok, amelyek az illegális agancsozók elől menekültek.
A kamarai titkár arra is kitért, hogy nem csak a konkrét sérülések okoznak kárt a vadban, hanem az ilyenkor általános folyamatos zavarás is. Késő éjszakai órákban reflektorokkal pásztázzák a vetéseket, legelőket, kora hajnalban még sötétben fejlámpával járják az erdőket és nappal is megy a vad űzése. Pedig annak nyugalomra lenne szüksége a táplálék megemésztésére, de ez nem adatik meg számára. Az állandó menekülés miatt sokkal többet kényszerül enni és az összeverődött rudlik letapossák a vetéseket, mindez egyenes arányban van a vadkár növekedésével. Az állandó zavarás, stressz és a nem megfelelő táplálkozás miatt az agancsfelrakás sem úgy alakul, ahogy a vadászatra jogosult szeretné, pedig rengeteg energiát és anyagiakat áldozott rá.
Szabó László számítása szerint a hullajtott agancsok felvásárlása és kereskedelme 3-4 milliárd forintos forgalmat jelent évente. Ennek zöme illegális tevékenységből adódik, és messze elkerüli a vadgazdálkodási ágazatot, azokat, akiknek köszönhetően jó minőségű szarvasállomány él Magyarországon. Magyarán mások aratják le a vadászatra jogosultak szakmai munkájának és befektetéseinek gyümölcsét, ráadásul mindezt törvénytelen tevékenységre alapozva. Azt is hozzáteszi, hogy abból is látszik, milyen jó üzlet az agancsozás, hogy a hivatásos vadászok egyre többször kerülnek veszélyes helyzetbe, amikor tetten érnek egy-egy társaságot. Előfordul, hogy késsel, botokkal fenyegetik meg őket. Szerinte csak idő kérdése, hogy mikor fajul tettlegességgé egy ilyen szituáció.
Szabó László szerint érdemes lenne átgondolni a hullajtott agancs gyűjtésével kapcsolatos szabályokat és eljárásrendeket, mert a folyamat, ami néhány éve zajlik a témában, az egyre veszélyesebb és egyre több kárral jár. Úgy véli, hogy az érzékeny időszakban korlátozni kellene az erdőjárást, az agancsgyűjtést is meghatározott napokhoz és időpontokhoz kötné, illetve csak a vadászatra jogosultaknak lehessen értékesíteni az agancsokat, így a vadgazdálkodás nem maradna ki a kereskedelmi folyamat ellenőrzéséből és a forgalmazásból.