Április és május a kukorica- és a napraforgó vetésének az időszaka, ilyenkor szoktak jelentős károkat és bosszúságot okozni a gazdáknak a fácánok, a galambok, illetve leginkább a varjak az éppen kelő növények magjainak kicsipkedésével. Megesik, hogy az egész állomány áldozatul esik a madaraknak.
S ha ez nem lenne elég, az ebből eredő konfliktus is erősödik a vadgazdálkodók és a termelők között. Ugyanis, mint azt a Garadna és Környéke Természetvédő és Vadászati Egyesület titkárától, Németh Gábor Lászlótól (aki nem mellesleg gazda, aki 500 hektáron termel családjával szántóföldi növényeket) megtudtuk, a védett madárfajok által okozott kár jogilag nem minősül vadkárnak. Pedig az akár jelentős is lehet: már kis számú madár is képes 1-2 nap alatt kicsipkedni több ezer tő kelő kukoricát, nemcsak anyagi, hanem időbeli veszteséget is okozva a termelőnek, hiszen a területen az adott növénykultúrát újra kell vetni.
Nálunk szerencsére még nem jelentkezik markánsan a probléma, de más vadásztársaságoknál már igen, ahogy hallom azt a kollégáktól, például Miskolc környékéről, ahol a vetési varjak nagyon elszaporodtak – bocsátotta előre Németh Gábor László. – Jelentős populáció már igen erőteljesen megtudja tizedelni a kukorica-, répa- és napraforgóvetéseket. Védett madárról lévén szó, vadászok nem gyéríthetik, maximum riasztani lehet hangot adó eszközökkel, de egy idő után már ahhoz is hozzászoknak. Van olyan alföldi ismerősöm, akinek 20 hektáros területén 100 százalékos kára keletkezett így – fejtette ki a szakember, majd hozzátette: fontos azonban tudni, hogy a varjúnak van jó tulajdonsága is: nagy pusztítója az egereknek, lárváknak, pajoroknak.
Nyírő Sándor, a zalamerenyei székhelyű Kisbalaton Vadásztársaság vadászmestere érdeklődésünkre elmondta: mióta a gazdák egy speciális, madárriasztó hatású csávázószerrel kezelik a vetőmagokat, nincs madárprobléma a területükön. Viszont a jogelőd vadásztársaságnak – akkor még nem állt rendelkezésre idehaza ez a készítmény – komoly konfliktusforrást jelentett a varjak kártétele. – A vadföldjeinkbe is már ilyen vetőmag kerül, másként nem sok maradna belőle a talajban – fogalmazott Nyírő Sándor. – Ennek a szernek hánytató hatása van, amit nyilván a madarak sem szeretnek, így amikor ezt a tünetet tapasztalják, hamar odébbállnak. A csávázott vetőmag mégsem jelent generális megoldást a problémára, mert a madarakat csak áttereli más vetésekre, ahol eddig nem volt probléma, így nem használták ezt a módszert. Ráadásul arról is lehet hallani, hogy vannak gazdák, akinek az a tapasztalata, hogy ez a szer csak a fácánt riasztja el hatékonyan, a varjak és galambok túl tudják tenni magukat az erősen keserű íz okozta kellemetlenségen, és képesek a csávázott vetésben is kárt okozni. A további védekezési lehetőségeket korlátozza, hogy a vetési varjú védett. Azt gondolom, van egy bizonyos populációnagyság, amelynél már nem feltétlenül indokolt a védelem, és a varjú elérte ezt. Hasonló szituációt élhettünk meg például a borzzal, éveken át az is védett volt, s mostanra jelentősen elszaporodott, ezért vadászható – érvel lapunknak a vadászmester.
Azt, hogy a különböző madárfajok – galambok, fácánok, varjak – napjainkra akár jelentős kárt okozhatnak a vetésekben, a gazdálkodó ember magának köszönheti, mi tettük tönkre azt a tájat, ahol ezek a fajok is élnek, csakhogy az élőhelyek felszámolásával egyre kevésbé találják meg természetes táplálékukat – szögezte le a téma kapcsán Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) szóvivője. Rámutatott: a vetési varjú állománya 2001 óta azért védett, mert az ezredfordulóra ennek a tűzzel-vassal irtott madárnak a hazai fészkelőállománya vészesen megfogyatkozott, 93 százalékkal (!) csökkent. Mint azt elmondta, a varjú mindenevő, legszívesebben talajlakó állatfajokkal táplálkozik. Ám az intenzív agrárgazdálkodás következtében ezen táplálékállatfajok élőhelye és populációja is erősen csökkent, így a varjúnak nem marad más lehetősége, mint hogy növényi részekkel, magokkal, így akár az éppen kelő kukoricával pótolja ezeket. Amikor tehát a varjú a vetést dézsmálja, nem tesz mást, csak alkalmazkodik azokhoz a körülményekhez, amiket az ember az állat számára negatívan változtatott. A helyzetet csak tovább rontja, hogy az uniós területalapú támogatások maximalizálása érdekében a gazdálkodók minden négyzetcentimétert beszántottak, eltüntették a táblák közötti mezővédő erdősávokat, a területek szélét „kitakarították”, ami a természetes élőhelyek, az ezeken élő növények és állatok faj- és egyedszámának drámai csökkenését okozta és okozza. Orbán Zoltán végül hozzátette: a mezőgazdasági területek legalább 10 százalékát – a gazdálkodóknak pénzügyi támogatást is biztosítva – vissza kellene adni a vadon élő növény- és állatfajok százainak, hogy ökoszisztéma-szolgáltatásukkal segíthessék a gazdálkodó embert is.
A jelenség kapcsán „megszólalt” a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) is. Mint kiadott sajtóközleményükben írják: a gazdálkodók tapasztalatai szerint az elmúlt években több vármegyében is jelentősen megnőtt a vetési varjú állománya. A varjak a szántóföldeken nagyon nagy károkat okoznak, kiszedik a vetőmagot, megdézsmálják a termést, illetve a településeken is egyre nagyobb számban jelennek meg.
A NAK korábban már kezdeményezte a szabályozási környezet módosítását, de az nem járt eredménnyel. Több esetben olyan visszajelzéseket kaptak a hatóság, illetve a döntéshozók részéről, hogy nem érkeznek be hozzájuk nagy számban riasztási, gyérítési kérelmek, emiatt meglátásuk szerint a varjak nem okozhatnak jelentős problémát a gazdálkodóknak. Másrészt a védettség uniós szinten került meghatározásra, az állomány nagyságát is uniós szinten vizsgálják, és vannak olyan országok, ahol csökken a varjak száma. Ebből a szempontból fontos, hogy a kártételekről, azok kiterjedéséről és mértékéről pontosabb adatok álljanak rendelkezésre. A NAK emiatt országos felmérést indít a gazdálkodók körében, vármegyei szervezetei segítségével rögzítve a gazdálkodói jelzéseket a vetési varjak által okozott kártételekről.
A kamara ennek mentén egyeztető fórumokat is kíván szervezni a hatóságokkal, célja a jogalkotók felé megalapozott igénnyel jelezni a problémakört, ezzel a jogszabályi környezet gazdabarátabbá alakítása.