Magyarország második legnagyobb tava egy mesterséges tó, melyet 1967-ben kezdtek el kialakítani. Egymást váltják a csatornák, morotvák, szigetek, földnyelvek, medencék és persze az élő Tisza.
Ártéri erdők sokasága, halakkal teli kubikgödrök, vadregényes növényzet, csodás állatvilág. A mesterséges kialakítás ellenére olyan természetesnek tűnik, mintha mindig ilyen lett volna. A Bükkalján nőttem fel, de néhány évtizeddel ezelőtt magával ragadott az ottani állat- és növényvilág. 50 km távolság, és szinte teljesen más faunát érzékelek. Nem ott születtem, de megszerettem.
Alig várom a tavasz kezdetét, amikor feltöltik a medencét, és vízre kerül a csónakom. Az eleinte barna, egész telet megélt nádasok még mintha éppen ébredeznének. Júniusban már kipattannak a bokrok, a fák, és az aljnövényzet is megjelenik. A természet zöld színének szinte minden árnyalata megtalálható. Az első utak alkalmával, a takarónövényzet hiánya miatt, rikító fehér színnel látni a hód által megrágott fákat, melyek némelyike kidőlt. A közelben nem nehéz felfedezni a hódok lakhelyét, a nádas szélén rakott gallykunyhót.
A vízimadarak egy része nálunk telel, de északról is érkeznek társaik. Párt választanak, fészket raknak, és a megszokott helyeken vadásznak a Tisza-tó halaira. Amikor a víz eléri a 20 fokos hőmérsékletet, vízbe is lehet ugrani, már a vízből is lehet fotózni a saját magam által kialakított úszó szerkezeten. Egy teleobjektív a kis tutajon, felettem álcaháló, és már lehet is cserkelni, 1,5 méter vízmélységig. A nyári korai ébresztő szinte minden alkalommal meghozza gyümölcsét. Csípős hajnalokon vízbe szállni frissítő és várakozásokkal teli. De a hajnalpír fényei mellett a tóban úszó farönkön fotózni a madarak sziluettjét szinte mindenért kárpótol. A felkelő nap fényei, a víz felett lebegő pára különleges élmény, és együttesen ragyogóan mutat a fotókon. Esetenként hosszú várakozás előzi meg, amíg a szürke gém éppen kihalászik egy kis harcsát, és addig forgatja csőrében, ameddig a kedvére való módon el nem fogyasztja reggelire. Gémek, szárcsák, vöcskök, bakcsók, kacsák, vízityúkok, fattyúszerkők, sirályok élete zajlik az objektív előtt. Izgalmas pillanatok, lassan megtelik a fényképezőgép memóriakártyája, és eltűnnek a szép hajnali fények. A hajnali fotózás véget ért, nyugodtan megkezdődhet a reggeli fürdés egy bővebb vizű medencében vagy egy mélyebb csatornában, a Tisza selymes vizében.
