Sokat köszönhetünk a mazochista természetfotósoknak. Például szemet gyönyörködtető, különleges képeket, hozzájuk pedig érdekes történeteket az élkészítésük módjáról.
A tájképet uraló smaragdzöld búzavetések és sárgálló repceföldek mellett cserkeltünk András barátommal, az őzek kiváló tudorával. Kora reggel volt még, és az előző napi esőzések miatt mintha medencében jártunk volna, olyan volt a derékig érő növényzetben óvatoskodni. A vadfotós pedig többek között attól vadfotós, hogy ezt még élvezi is. Sutákat és kisebb bakokat láttunk már kora reggel, valamint vadnyulat is bőségesen, de a szelünk rossz volt, és ezt a vad is egyből jelezte. Arra számítottunk, hogy egy nagyobb kerülővel visszafordulva, szembeszéllel megyünk rá az igazán ígéretes területre. Így is lett. Felfedeztünk egy rókakotorékot, melyhez az erős szélben egészen közel tudtunk letelepedni, és figyelni a pár méterre bunyózó kicsiket. Mivel aznapra még hosszú túrát terveztünk, így nem sokáig maradtunk a rókáknál, főleg, hogy a távolban egy őzbakot láttunk egy erdőfolt mellett feltűnni. Nosza, elindultunk felé. Közben a bak belépett a fák közé. Gondoltuk, a túloldalon fog kijönni, ezért már eleve abba az irányba kerültük az erdőt. A bak azonban nem jött ki a túloldalon, ezért én visszaosontam az erdőfolt azon oldalára, ahol a bakot láttam bemenni. A fák között nézelődve egyszer csak egy szarvastehén fejét láttam meg a talajon. Feküdt és a fejét egészen letette a fűre. Mozdulni sem mertem, nem akartam megijeszteni. Pár perc telt el, mikor a szarvas felemelte a fejét, és felállt, lerázta magáról a vízcseppeket, és legelni készült. Ekkor történt egy váratlan dolog. Előttem 3 méterre felállt a magas aljnövényzetből az őzbak, és nekem háttal meredten nézte a szarvastehenet. A tehén is ekkor kapta oda a tekintetét. Pont abban a pillanatban történt ez, mikor exponálni készültem. A bak teljesen kitakarta a látómezőt a keresőben, így gyorsan fókusztávolságot kellett váltanom. Egyetlen képet tudtam készíteni, aztán a két vad megugrott. Nekem úgy tűnt, hogy egymást ijesztették meg, mert rólam nem igen vettek tudomást.