A link vágólapra másolva!
Cikk kép

2021 májusában indítottuk az Éltető hagyományaink című sorozatunkat, amelynek az okát Békés Sándor fogalmazta meg a tőle megszokott tiszta, vadászias módon

 

„Ha már az erkölcsnél tartunk, mindeddig csak annyit tudok róla, hogy erkölcsös az, ami után jól érzi magát az ember, és hogy erkölcstelen az, ami után rosszul…” Ernest Hemingway Halál délután című írásában bukkantam erre az egymondatos bölcseletre, mely amennyire hétköznapi, annyira lényegre törő. Mert az erkölcs lényege a harmónia. A világunkkal és önmagunkkal való összhang megteremtése.

 

Az erkölcs viszonyokat szabályoz. Az ember viszonyulását Istenhez, családhoz és mindazokhoz az emberekhez, akikkel kapcsolatba kerülünk. És ebbe a körbe ma már a természetért érzett felelősség is beletartozik.

Robinson Crusoe történetét, aki hajótöröttként egy lakatlan szigeten küzd az életben maradásért, talán mindenki ismeri. Próbatétel számára minden egyes nap, de erkölcsi problémái nincsenek. Egyedül van. Nem árthat és nem segíthet senkinek. Egy napon azonban megmenti a szigetre vetődő kannibálok egyik halálra ítélt foglyát. Pénteknek nevezi, társául fogadja, és ettől a perctől erkölcsi felelősséggel telítődik az élete. Mert minden tettünknek, mely érint valakit, erkölcsi súlya van.

Az erkölcs egy képzeletbeli piros vonal. Választási kényszer a jó és rossz között. Nagyapám, aki aligha tudta, hogy erkölcs szavunk mit is takar, egyszer azt mondta nekem, amikor láthatóan gondban voltam, hogy „mindig a jobbik énedre hallgass...”

Nem mindig így történt. Igaza van Hemingwaynek: erkölcstelen az, ami után rosszul érezzük magunkat. Vannak általános, örök érvényű erkölcsi elvárások, és vannak úgynevezett szakmai erkölcsök. A vadászetika az egyik legősibb szakmai erkölcs. Két alapelvárása: a vadhoz és a vadásztársakhoz való felelősségteljes viszony.

A vadászati kultúrát és a vadászetikát nemzedékről nemzedékre öröklődő vadászati hagyományaink fejezik ki a legszemléletesebben. Sokan vagyunk, sokfélék. Sok ezer vadász ismeri, gyakorolja és őrzi hagyományainkat, sok ezer pedig most ismerkedik vele, már amennyiben nem tarja azt a „drága idő” pocsékolásának…

Lapunk az ismeretterjesztés és a gyakorlat egységesítése szándékával, „Éltető hagyományaink” címmel új sorozatot indít, melyben sorra-rendre felelevenítjük majd legfontosabb hagyományainkat. Következő számunkban, elsőként a vadásszá fogadás régi és új rítusáról lesz szó.

 

Megjelent a Nimród Vadászújság 2021. májusi lapszámában