A link vágólapra másolva!
Cikk kép

Részlet Csathó Kálmán Vadászzsákmány című kötetéből.

A dolog úgy esett, hogy kint ültünk a sógorral a tornácon, mikor megállt a ház előtt a Gyuri bácsi bricskája, és az öreg ránk kiáltott:

– Hát ti meg itt lustálkodtok, ahelyett hogy kijönnétek egy kicsit foglyászni? Ilyen gyönyörű októberi időben?

A sógor rám nézett:

– Lenne kedved?

– Persze, hogy lenne! – feleltem. – De hol veszünk hajtógyerekeket? Iskolában vannak!...

– Hát aztán? – felelte Gyuri bácsi nevetve, és leugrott a kocsiról. – Gyertek csak!

És már ment is fürgén előre, be az iskolába, benyitott a terembe, és miután engem is betessékelt és bemutatott a tanítókisasszonynak, rögtön rátért a kérdésre:

– Egypár hajtógyerek kellene, kedves Juliska! Ha elengedné őket!

Juliska kisasszony savanyúan mosolygott:

– Hiszen, ha a nagyságos úr parancsolja...

– Nem parancsolom én, csak kérem... Hogy maga parancsolja meg nekik, hogy hajtani jöjjenek...

– Vagy tíznek – mondta a sógor. – Annyi legalább kell!... Négy kislányt pedig a feleségem kéret valami belső munkára... Ha el tetszik őket engedni?...

– Tizennégy gyereket! – hüledezett a tanítónő. – Hisz ez a harmadrésze az egész létszámnak! És tegnap is vadászott az egész iskola!...

– Hát akkor meg engedje haza a többit, Juliska, kedves!... Ebben a szép napos időben magának is kár itt benn ülni a szobában...

– Nekem, sajnos, muszáj!... De a gyerekeket persze nem tarthatom vissza... Kit engedjek el?

Gyuri bácsi válogatni kezdett:

– Ezt, meg ezt, meg ezt... Na, ezt is! Ez még csak háromszor volt velem vadászni a héten... a legtöbb négyszer...

Mikor már kint jártunk a kukoricák közt, Gyuri bácsi megszólalt:

– Jó ez az iskola itt, helyben!... Azelőtt sose lehetett hajtógyerekeket kapni! Most meg csak beszól az ember értük!

A sógor bólintott:

– Igen! Megéri azt a pénzt, amibe került!... Hogy annyival több a teher a birtokon, vagy kevesebb, az már igazán nem számít!