Komárom-Esztergom vármegyében folytatódott a Nimród Vadászújság helyi témákkal, aktualitásokkal foglalkozó konferenciasorozata.
Február 23-án 18 órakor, a vármegye székhelyén, Tatabánya egyik legpatinásabb épületében, a Tulipános Házban rendezték meg a Nimród Fórum – idén indult – rendezvénysorozat második állomását, a Nimród Vadászújság és az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) Komárom-Esztergom vármegyei Területi Szervezete együttműködésével.
Bors Richárd főszerkesztő-helyettes, a rendezvény házigazdája köszöntötte elsőként az egyik legkisebb területű és legkevesebb vadászt számláló vármegye, száz főt is meghaladó közönségét, és ismertette az este programját, továbbá köszönetét fejezte ki a szervezőknek a fórum megvalósításáért.
Szalai Árpád, az OMVK Komárom-Esztergom vármegyei Területi Szervezetének elnöke a kamara, és a vadászszövetség nevében is üdvözölte az egybegyűlteket. Nyitóbeszédében kiemelte: a vármegyében nagy örömmel fogadták a fórum ötletét, és már ekkor tudták, hogy az eseményt – az idei tatabányai vadásznap egyik kiemelt helyszínén – a Tulipános házban fogják megrendezni, valamint fő célkitűzésük volt, hogy ne csak a vármegyei vadgazdálkodás múltjába, jelenébe engedjenek betekintést, hanem egyéb, az ágazathoz kapcsolódó tevékenység bemutatása is teret kapjon az este folyamán.
Bevezetőként először John Katalin, a rendezvényház partnerkapcsolati menedzsere mutatta be az intézményt. Hangsúlyozta: a város a létét a bányászmúltjának köszönheti, így a Tulipános háznak – ami 1922-1924 között bányatiszti kaszinóként működött – már százéves lelke, története van, melyet a néhány évvel ezelőtti rekonstrukció során is igyekeztek méltó módon megőrizni, s így kitűnő helyszínként szolgál a fórum számára is. A kivetített képkockákon a rendezvényház egyes helyiségeit mutatta be részletesen.
Halmi Péter Pál vadászfilmes előadásával kezdődött a szakmai program, Fotótechnikai eszközök használata a vadászat során címmel, mely elsősorban arra kívánt rávilágítani: a természet és vadászat filmezése hogyan is alakult ki a világban és Magyarországon, továbbá, hogy hogyan jutottunk el a műfaj kezdeteitől napjaink modern eszközeihez. „Jókor lenni jó helyen; kitartó munka és jókora adag szerencse; a megörökítendő természet mindenhol ott van”. Csupán néhány az előadó hangzatos nyitógondolataiból, amelyekkel arra hívta fel a figyelmet: a természetben a téma az „ember lába előtt hever”, azaz kezdő fotósként, filmesként sem maradunk le a megörökítendő érdekességekről, ha nyitott szemmel járunk, a sokéves terepi tapasztalatok pedig meg fogják hozni a várt felvételeket. Prezentációjában rövid történeti áttekintést adott a – főleg állatokat, vadászatokat megörökítő – barlangfestményektől, rajzoktól kezdve olyan szaktekintélyek fotós munkásságát bemutatva, mint Vojnich Oszkár, dr. Szlávi Kornél, Széchenyi Zsigmond és Kittenberger Kálmán, dr. Tildy Zoltán, Nagygyörgy Sándor, Magyar Ferenc, Bágyi Ferenc, de megemlítette napjaink fiatal tehetségeit is, a többi között Potyó Imrét és Máté Bencét. A videózás tekintetében egészen Horthy István és Homoki Nagy István koráig nyúlt vissza, emellett beszélt a képi megörökítés fontosságáról, továbbá kiemelte sok más mellett Takács Viktor, – lapunk munkatársa – Blaumann Ödön, Hajba Balázs, Csejtei Tamás, Budavári Roland és Tóth Richárd személyét is napjaink természet- és vadfilmezési köreiből. Az előadás második részében ismertette a különböző fotótechnikai eszközök használatát és jellemzőit, így szó esett az állványokról, a kompalt digitális fényképezőgépekről, a kézi és a komolyabb videókamerák vadászati, terepi alkalmazhatóságáról, a fegyverre szerelhető kamerákon át a kisebb, testre is rögzíthető (go pro) akció-kamerákig. A vadkamerák típusai, azok tulajdonságai is ismertetésre kerültek, végezetül pedig a drónokat, azokon belül is kifejezetten a hőkamerás drónok vadgazdálkodásban javasolt használatát mutatta be a szakember, látványos kamerafelvételek lejátszásával.
Másodikként Tamás Antal, az Agrárminisztérium Vadgazdálkodási Főosztályának referense lépett a pulpitusra, A Vértes vadgazdálkodásának története, különös tekintettel a gímszarvasra című előadásával, melyhez elöljáróban elmondta: „szülőföldje” a Vértes, 25 évet töltött hivatásos vadászként a területen, így külön megtiszteltetés magát a felszólalók sorai közt tudni. A vértesi szarvasgazdálkodás jeles krónikásait sorakoztatta fel a 18. századtól, a többi között Szabad György, Für Lajos, Csőre Pál, Hub Rezső munkáit kiemelve, valamint Jakabházy Miklóst is, aki a legpontosabb feldolgozást végezte a múltban a területről. S így jutottunk el napjaink kutatóihoz, Béni Kornél és Viszló Levente nevéhez. Az előadó külön kitért az őskorra, a vadászó ember félmillió éves jelenlétére a Vértesben, a negyvenezer éves tatai vadásztáborokra, a tízezer éves szarvas trófeakultuszra, illetve teljeskörűen bemutatta a Vértes hegység, mint 510-es vadgazdálkodási tájegység jellemzőit. Ismertette a csákok eredetét, a Mátyás király korabeli vadászatokat, a történelmi egyházi feljegyzések utalásait a „vértesi szarvasok megszámlálhatatlan sokaságáról” a középkorban, de részletezte a terület első vadgazdálkodási lépéseit, beszélt a többi között az egykori farkaslétszám csökkentéséről, az ominózus 1770-es évről, amikor is ugyanannyi szarvast lőttek a Vértesben, mint farkast, és ezen a ponton hívta fel a figyelmet arra: a farkas eltűnése nem a vadgazdálkodás számlájára írandó, sokkal inkább az akkori erdei legeltetés, valamint a merinói juhtenyésztés okolható ezért. Viszont a csülkösvad itteni elterjedése miatt a megjelenésükre újra számítani lehet, tért ki az aktualitásra, az idáig vándorolt svájci farkas hírére. Fontos kordokumentumokat mutatott be 1740-től a szarvasállomány mennyiségének alakulásáról, a 19. századtól a vadlövési javallatok készítéséről és természetesen a nevezetes, érmes trófeák, rekord bikák sem maradhattak ki az előadásból. A Széchenyi 125 emlékév kapcsán Tamás Antal kitért az egykori gróf vármegyei kötődéseire, idézett a Vértesről írt feljegyzéseiből, melynek fő mondanivalója ez volt: „a kevesebb sokszor több; engedjük a jóképességű bikákat megöregedni”. A szakember a tájegységi gímgazdálkodás lehetőségeinek felvázolásával, a természetföldrajzi adottságok és ökológiai lehetőségek számbavételével zárta az előadást, hangsúlyozva Esterházy Móric, a vérteskozmai születésű Láng Rudolf „Sólyom”, ifj. Merán Fülöp, Bertóti István és további vadász dinasztiák megkerülhetetlenségét a témában.
A színpadra harmadikként a 6 tagú Hangvadász Kürtegyüttes lépett, akik vezetőjük, Juhász Csaba irányításával mutatták be az egyes, B hangolású natúr vadászkürtöket: a zsebkürtöt, a leggyakrabban használt Pless kürtöt, a Parforce kürtöt, Esz kürtöt, valamint azok hangzását, ismertetve különbözőségeiket, egyediségeiket, és egyáltalán az egész – nem csak vadász – kürtölést, mint műfajt, a klasszikustól a könnyűzenéig. Előadásukat a 2021. évi „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás alkalmából írt szignállal nyitották, majd az ismert vadászindulókon, szignálokon át az 1986-os animációs bűnügyi filmvígjáték, a Macskafogó jól ismert dallamai is felszólaltak, már nagyzenekari kürtökkel, különböző rézfúvós hangszerekkel. A bemutató végén egy mexikói világsláger, a zenészek vidám játéka adta meg a tökéletes zárását a fórum előadásainak.
Az OMVK Komárom-Esztergom vármegyei Területi Szervezete szervezőmunkájának köszönhetően egy rendkívül jó hangulatú rendezvény született, az előadások utáni kisebb állófogadás keretében pedig még sokáig beszélgethettek kötetlen formában a konferencia látogatói.
A rendezvénysorozat következő állomása Miskolcon, a Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegyeháza dísztermében (3525 Miskolc, Városház tér 1.) lesz március 30-án 18:00-kor, várunk minden érdeklődőt szeretettel!
