Dr. Aczél Csaba több mint 60 éve vadászik és két vadászkönyv szerzője. Az idei barcogásban, október 8-án érkezett Szálkára barátja, Vörös László meghívására, akivel már számos meghatározó közös vadászélményük volt
A főidényben dámbikára vadászni mindig rendkívüli élmény az idős vadász számára. A hajnali cserkelés folyamán a tölgyerdőben több bikával is találkoztak, azonban amikor megközelítették őket, megugrottak előlük. Az idő haladtával kezdtek lemondani a reggeli zsákmányszerzésről, és már a kocsihoz indultak, amikor agancscsattogásra lettek figyelmesek. Gyors, de óvatos léptekkel a hangok irányába indultak és meglátták a párharc résztvevőit, majd megállapították, hogy az egyik bika lőhető. Azonban a két verekedő bika folyvást forgott, ezért a kísérőnek résen kellett lennie, mindig tájékoztatta Csabát, hogy épp a bal vagy a jobb oldali a kiszemelt vad. Egyszer végre egy pillanatra erőt gyűjtve megállapodtak, így gyors célzást követően a rutinos vadász terítékre hozta a kiválasztott bikát.
A bika pár ponttal maradt le az aranyéremről, de ahogy elejtője mondta, nem ez számít, hanem átélni a természet eme csodáját, fejedelmi vadra vadászva közös élményt szerezni barátjával. „Nem árulok el titkot, amikor elmondom, hogy egy vadászati sikeren napokig tudok "ülni", újra és újra átélni. Ahogy egyik barátomnak mondtam, ezt a bikát én már legalább negyvenszer ejtettem el – gondolatban.”
