A közösségi médiát böngészve, egy hangzatos szalagcímen akadt meg a tekintetem. „Halomra lőtték a vaddisznókat Somogyban” – olvasható a Sokszínű Vidék írásában, amelynek a törzsanyagát a portál a Sonline-tól vette át.
A törzsanyag ebben az esetben a cikk teljes terjedelmét jelenti, és a szerkesztő munkája csak az általa figyelemfelketőnek gondolt, provokáló cím megalkotására terjedt ki. Szándéka és az ettől remélt eredmény nyilvánvaló, de hatása még ennél is több figyelmet érdemel. A hatásvadászat eme formája pedig amellett, hogy közönséges, veszélyeket is hordoz magában. Méghozzá a vadászat megítélésének kérdésében, valamint a vadászok és az egyéb társadalmi szereplők viszonyának és a témáról folytatott párbeszédének elmérgesedése miatt.
Az eredeti cikk mondanivalója a vadászattal szimpatizálóknak informatív és érdekes lehet, de a civil szféra figyelmét is felkeltheti, ha a jelenlegi nehéz gazdasági helyzetben való eredményes vadgazdálkodás következményeként olvassuk és értelmezzük. Megközelíthető a többi között a hazai turizmust segítő oldaláról, de beszélhetünk a vadgasztronómia fellendüléséről is. A hangulatos és vadászias teríték a máglyák fényében pedig jól szemlélteti a vadászat szervezőinek fáradozásait, és magyarázattal szolgálhat a vad méltó elmúlásának módjáról, körülményeiről.
A ráerőszakolt cím azonban ellentmondásosságot szül. Még egy vadászember is felháborodik, ha azzal hozzák összefüggésbe, hogy „halomra lőtt” volna bármit is. Vadásznyelvünk számtalan lehetőséget kínál, amelyekkel méltó módon ki lehet fejezni az amúgy igényes tartalom alapgondolatát. Hiszen a Somogy megyei – és kiemelten a zselici – nagyvadas vadászterületeket az ország legjobbjai közt tartják számon, és az ágazat gazdaságosságának és működőképességének megőrzése érdekében igencsak fontos lenne, hogy hasonló kommunikációs akadályok ne gördüljenek a vadászat, illetve a vadászatra jogosultak útjába.