A világméretű kampány célja évről évre az, hogy tudatosítsa felelősségünket a szárazföld pusztulásában, valamint, hogy felhívja a figyelmet a nemzetközi összefogás szükségességére, a szárazság globális hatásaira.
A világ egyik legsúlyosabb környezeti problémája napjainkban az elsivatagosodás, még ha a közelmúltban tapasztalt felhőszakadások nem is erre engednek következtetni. A sivatagok vészjósló mértékben terjeszkednek, több mint 135 millió embert fenyeget az otthontalanság veszélye, ami az elsivatagosodás miatt következhet be.
Az Európai Bizottság becslése szerint a szárazság okozta pénzügyi károk az elmúlt 30 évben meghaladták a 100 milliárd eurót.
Az utóbbi évtizedben a Közép- és Észak-Európában tapasztalt csapadékhiány miatt a legfontosabb haszonnövények hozama 50 százalékkal csökkent, a gabonafélék és a csapadéktól függő takarmánynövények árai emelkedtek.
A hosszan tartó aszály azonban csak egyike azoknak az okoknak, amelyektől a korábban termékeny földek sivataggá válnak. Valójában a talajromlást okozó emberi tevékenységek nagyobb szerepet játszanak ebben a változásban: az intenzív mezőgazdaság, a túlzott műtrágyahasználat, a túllegeltetés, az erdőirtás és a helytelen öntözés.
Pedig már a ’90-es években felismerték, hogy az elsivatagosodás a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi problémája. 1994. június 17-én több mint 100 ország fogadta el az ENSZ által kezdeményezett egyezményt, amelynek fő célja az volt, hogy a fejlett országok osszák meg az elsivatagosodás elleni technológiákat és tudást, valamint támogassanak képzési programokat a fejlődő országoknak.
Június 17. azóta minden évben a sivatagosodás és aszály elleni küzdelem világnapja, de az emberek százmillióit érintő veszedelem az utóbbi évtizedekben nemhogy enyhült volna, inkább súlyosbodott, egyre nagyobb területeket érint, messze nem csak az afrikai országok problémája. Európában is több ország, köztük Görögország, Spanyolország és Dél-Olaszország is egyre inkább érintett, hazánkban is komoly változások zajlanak: a kiszáradófélben lévő folyóvizeink, a Duna-Tisza közén eltűnt közel 1000 kisebb-nagyobb tó, a Szappan-szék üres tómedre, a pár évvel ezelőtti rekord alacsony dunai vízállás csak néhány példa ezekből...
Elsősorban új szemléletű vízgazdálkodásra lenne szükség ahhoz, hogy változás történjen, illetve lassuljon a negatív folyamat.