Az előző részben arról próbáltam néhány gondolatot megfogalmazni – bízom benne, nem eredménytelenül –, hogy az interneten fölösleges vitákkal eltöltött időt az olyan nemesebb, építőbb dolgokra is fordíthatnánk, mint a vadászirodalom megismerése, élvezete.
Olvasni jó, hiszen bővülnek ismereteink, gazdagabbak leszünk az élménnyel. Nem a mi sikerünk, de részesülünk az örömben, amelyet, ha kell, fantáziánk tovább színezhet.
Az egyik – mondhatni – kötelező olvasmány az „Őzhívás” című, több kiadást is megért könyv, amelyet dr. Bertóti István vadbiológus írt. Olyan korszakba repíti vissza az olvasót, amikor a csalsípok még nem voltak igazán elterjedve, és fűszálat használtak hangkeltés céljából. Az egész könyv üzenete egyetlen, rövid mondatban foglalható össze: „Az eredményes őzbakvadászat alapja a türelem.”
Türelem kell a bírálathoz, a híváshoz és az elejtéshez is. Egy-egy gondolatsorba összefűzve nézzük meg, hogy mit tanít nekünk az „őzhívás mestere” – ahogyan Fáczányi Ödön nevezte az írót.
Ma már könnyen hozzájuthatunk a magas nagyítási értékkel rendelkező keresőtávcsövekhez, illetve spektívekhez, nem szükséges megvárni az üzekedést, amikor a megfelelően használt síp hangjára jön a bak. A tavaszi területet csendben, jó széllel járva, még az idény kezdete előtt, a már letisztított vad könnyen megfigyelhető. A könyv tanulsága szerint fókuszáljunk az agancstőre. A koszorúk állása már segíthet eligazodni a körülbelüli kor meghatározásában. A fiatalabb bakoknál a koszorú inkább befelé lejt, míg a középkorúaknál vízszintes, az idősebbeknél pedig kifelé lejt. A szár alsó részének szemmel látható vastagsága, jó gyöngyözöttsége, illetve egészének a fül közel kétszeresét meghaladó hossza ígéretes bakot sejtet. Ezt tovább fokozza az elülső, közép- és hátsó ágak fejlettsége. Egy-egy ilyen ígéretes bakot látni, bírálni, figyelni, és valamilyen mértékben részesévé válni a vad adott napszakának, igazi élmény. Ezt már csak az teheti felejthetetlen csodává, amikor augusztus első napjaiban a síp hangjára az ismerős agancs jelenik meg puskánk távcsöve előtt, és pár perc elteltével a töretátadás és vadász barátaink gratulációi teszik ünnepnappá az elejtést.
Könyvében a szerző összesen 80 teríték- és trófeafotót közöl, egy-egy értékes történet kíséretében. A képeket tanulmányozva, memorizálva olyan tudásra tehetünk szert, amely lehetővé teszi a gyors és pontos bírálatot.