Akárhová nézek az interneten, közösségi oldalakon, gímbikák tömegét látom. Nincs is ezzel semmi baj, viszont legnemesebb vadunk számára jobban kijárna a tisztelet a teríték fotókat illetően is. Értem én, hogy nagy az öröm, de akkor is! Ilyenkor azokra a régi vadászírókra gondolok, akik napokat járták a vadont, időt s erőt nem kímélve. Számukra a teríték valódi ünnep volt, hiszen megharcoltak a trófeáért… nem pedig időre akarták meglőni a grammra pontos bikát.
Az ország keleti részén élek, Szatmár-Bereg meseszép tölgyeseinek ölelésében, a Kárpátoktól nem messze. Bárcsak nem így lett volna vége az I. Világháborúnak, útlevél és egyéb macera nélkül lehetne vadászni az ősvadont jelentő kárpáti hegycsúcsok között! Szeptemberi hajnalokon hallgatni a bérceken visszhangzó bőgést, a Teremtő erdő-templomában csendes alázattal elmélkedni az öblös orgonaszó dallamán…
Szeptemberben kezdtem olvasni J. Lányi András (1887-?) – Szarvasbőgés a Kárpátokban című írását. Egy olyan vadászíróról van szó, akinek magyarsága miatt kellett elhagynia a történelmi Bereg vármegyét, a szeretett Kárpátokat. Uradalmi főerdészként és vadászmesterként dolgozott Schönborn-Buchheim Frigyes Károly gróf 232.000 (!) holdas területén. Sosem tudott betelni a vadászat rejtett csodáival, az ősvadon átlagember elől elrejtett titkaival. Műveiből kiderül, hogy a cserkelés mestere volt, amit csonka-Magyarországra költözése után a vadász-szakfolyóiratokban kamatoztatni tudott. Mivel szerelmese vagyok a cserkelésnek, ezért a Szarvasbőgés a Kárpátokban című fejezetből idézek:
„Amint az első bőgés elhangzott, megszűntem otthonom lakója lenni, s csak hetenként egy-egy fél napra, vagy néhány órára tértem haza. Az egész bőgés alatt a rengeteget bújtam. Hajtott a titokzatosság és a meglepetések utáni vágy. Igyekeztem minden bőgő bikát belopni, s legalább meglátni, hogy a sötét rengeteg mélyén mily erős agancsot növesztett. Ellestem, megfigyeltem a királyi vad szerelmi lázában tanúsított szokásait, viselkedését. A ma elmúltával izgatott a holnap, vajon mit és hol látok, s minő meglepetésben lesz részem.”