Olvass, ne háborúzz!
Az egyik legnagyobb internetes közösségi oldal, sok, vadászok által létrehozott fórumot is tartalmaz. Egyre többször olvasok olyan beszélgetéseket, amelyek egy-egy vadászatot segítő, modern vagy „trendi” eszköz, esetleg márka köré csoportosul. Sajnos, az esetek nagy részében, nemcsak a vadászias hangnemet, de még az alapvetően elvárható, kölcsönös tiszteletadást is mellőzi némely véleményt nyilvánító… Hozzánk, vadászokhoz is betört a virtuális valóság vélt következménynélkülisége. Nagyon is igaz a mondás, hogy a szó elszáll, de az írás megmarad, ezért ne felejtsük el, a virtuálisan – egyszerűbben az interneten – folytatott beszélgetéseink sem múlnak el nyomtalanul. Sem a világhálón, sem az azt olvasókban. Vajon, ha személyesen találkoznánk, akkor is úgy beszélnénk, úgy védenénk vélt vagy valós igazságunkat, mint ott? Nem gondolom… Továbbá megéri- e, hogy az évek alatt nehezen felépített pozitívabb megítélésünket visszavessük egy-egy rosszindulatú megjegyzéssel vadász és vadász között? Nem éri meg…
A fentebb említett probléma miatt a hangsúly inkább a „mivel vadásszak” felé tolódik el, mintsem a „hogyan” irányába. Félreértés ne essék, nem vagyok ellene az olyan eszközöknek, amelyek az etikai normáinkkal relációba hozhatóak, segítik a pontosabb bírálatot, esetleg kényelmesebbé teszik a lesen, vagy cserkeléssel eltöltött óráinkat, és biztosabb célzást eredményezve kevesebb a vadnak okozott szenvedés. Azonban sem a „kütyük”, sem az ilyen-olyan rejtő minta nem helyettesítheti a többéves, vagy akár évtizedes tapasztalatokra épülő ismeretet. A területen a vad megfigyelésével eltöltött órákat, a természettel való azonosulást, amellyel megérthetjük, hogy még mindig csak vendégei vagyunk egy egyszerűsíthetetlen komplexitásnak – ahogy Micheal Behe, amerikai biokémikus elnevezte az életet.
Ami viszont engem nagyon meglepett ezeken a már említett internetes fórumokon, hogy kevés, szinte egyetlen szó sem esik a könyvekről! Az olyan beszámolókat tartalmazó leírásokról, amelyek irodalmiságukkal simogatják jáger-lelkünket, „szóecsettel” lefestve a látványt, a megfogalmazott tapasztalatokkal gazdagítva ismereteinket.
Elhatároztam, hogy végig megyek a régiek által kitaposott vadászösvényeken. Engedem, hogy a vadászkönyvek segítségével képzeletvilágom részesévé váljon az elejtés egy-egy pillanatának. Ezekből fogok majd az elkövetkező hónapokban néhány élményt kiemelni hasznos információként, hogy kedvet csináljak másoknak is az olvasáshoz.