A múlt hónapban új sorozatot indítottunk, melyben a Nimród Vadászújság aktuális hónapjában címlapra került fotó háttértörténetéről kérdezzük annak készítőjét.
Júliusban Fülöp Bálint fotóját választotta a szerkesztőség vadászújságunk borítójára, ennek apropóján őt kértük, engedjen betekintést a fénykép készítésének körülményeibe. Először – előző havi számunk címlapját rögzítő kollégánknak a kérdésre hamarjában adott, egyszerű válaszát átvéve – csupán annyi hangzott el: a kocsiból megláttam, kiszálltam, behívtam... A kíváncsi olvasót ennél több érdekli – szeretne ő is részese lenni az átélt élménynek, beleélni magát az adott helyzetbe, és ezáltal még ha képletesen is, de „farkasszemet” nézni egy rókával, így hát Bálinttól is tovább kérdezősködtünk.
Nos, az ominózus fotót még három éve, egy meleg júliusi reggelen készítette. Az autóból, menet közben pillantotta meg a vörös bundást, amint egy frissen kaszált réten egerészett.
– Kicsit arrébb gurulva leállítottam az autót, fogtam a gépemet, és visszasétáltam a rét sarkához. Óvatosan elhelyezkedtem, majd először egércincogással próbáltam felkelteni őkelme figyelmét. Többszöri próbálkozás sem vezetett sikerre; valószínűleg nem hallhatta, a szél a hangot épp az ellenkező irányba vitte... – meséli tovább fotósunk. – Ekkor elővettem a zsebemből a nyúlsíró sípomat, melyet legtöbbször magamnál tartok, kifejezetten az ilyen váratlan helyzetekre – tette hozzá. Az első strófa után már rohant is a ravaszdi a remélt reggeli irányába, és fotósunk szerencséjére – no és persze a jó szélnek is köszönhetően – befutott nagyjából vagy 10 méterre, s így megszülethetett tárgyhavi címlapunk. Fotóalanyunk ezek után csak kíváncsian kerülgette Bálintot – nem ilyen reggelire számított.
– Szeretek rókát fotózni, különösen a kölyköket; ők még nagyon játékosak és kíváncsiak, míg a „felnőttek” lencsevégre kapása valóban igazi kihívás – fűzte hozzá lapunk természetfotósa.