A 2023-as év utolsó Nimród Fórumának helyszíne ezúttal Csongrád-Csanád vármegye, azon belül is Ópusztaszer volt.
Az ünnepekre való tekintettel a decemberi rendezvény ezúttal rendhagyó módon nem a hónap utolsó csütörtökjére, hanem 14-ére hirdették meg a szervezők. Az Országos Magyar Vadászkamara Csongrád-Csanád vármegyei Területi Szervezete, aki lapunkat segítette a tanácskozás megszervezésében, a helyszínválasztást illetően is különleges helyen, a Feszty-körkép otthonában, a Nemzeti Történeti Emlékparkban rendezte meg a konferenciát.
A Kiss Ferenc Vadászkürtegyüttes szignálja után Hevér Zsolt, a vadászkamara vármegyei területi szervezetének titkára vezetésével, a tulajdonképpeni tanácskozás kezdete előtt az érdeklődők megtekinthették a vármegyei Vadászati Múzeum és Emlékhely kiállítását, melyet az „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás keretében hoztak létre a Rotunda épületének kupolájában. A titkár ismételt köszönetét fejezte ki az intézmény vezetésének, hogy befogadták a kiállítást. A vadászat és vadgazdálkodás régi és új eszközeit, és trófeák és tárgyi emlékek tömkelegét felvonultató tárlat látogatottsága – különösen a fiatalabb korosztályok tekintetében – kiemelkedő.
Nimród Vadászújság főszerkesztő-helyettese és a rendezvény házigazdája, Bors Richárd köszöntője után a helyszínt biztosító emlékpark képviseletében Kertész Péter ügyvezető igazgató mondott beszédet az előadások előtt. Köszönetét fejezte ki az OMVK helyi szervezetének, hogy a Csongrád-Csanád vármegyei Vadászati Kiállítás és a fórum helyszínéül is az emlékparkot választották. Kiemelte, hogy az emlékpark egyik fő hivatása az ifjúságnevelés és szemléletformálás, a helyi vadászok pedig ebben nagy szerepet vállalnak immáron az intézményük életében.
Az OMVK Csongrád-Csanád vármegyei Területi Szervezetének elnöke, Gémes László köszöntötte az egybegyűlteket és nyitotta meg a tanácskozást. Köszönetét fejezte ki amiatt, hogy a Nimród létrehozta az országjáró rendezvényt, amelyen Csongrád-Csanád vármegye is bemutatkozhat. Kiemelte, hogy a vármegyében 76 vadászatra jogosult folytat szakmai munkát, akik már a megváltozott körülményeknek köszönhetően nem csak apró-, hanem nagyvaddal is foglalkoznak.
Az első előadóként Szabó András, a DALERD Zrt. derekegyházi vadászterületének fővadásza állt a pulpitushoz, aki a derekegyházi fogoly repatriációs program tapasztalatairól számolt be a közönségnek. A szakember kifejtette, hogy 5600 hektáros, apróvadas vadászterületükön, 2005 óta működtetik az 560 hektáros mintaterületüket, melyet még a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium támogatásával alakítottak ki. Elsősorban tömbökben hoztak létre sávos vadföldeket a mintaterületen belül. Ezen kívül 50 darab nevelőboxot állítottak fel kellő távolságra egymástól. Állami támogatással 2010-ig működött, azóta saját erőből valósítják meg a fogolyvédelmi munkát. Kifejtette, hogy költőpáronként körülbelül 3 csibével lehet számolni, mely megéri a 4-5 hetes kort. A program indulásakor sokkal könnyebb volt a vadföldeket létrehozni, ma már a meglévő élőhelyek megtartása is nehézkessé vált a mezőgazdasági művelés és az ahhoz köthető támogatások miatt. Ennek ellenére ma is 15 hektárnyi vadföldet művelnek a fogoly érdekében. Évelő és egynyári növényeket is hasznosítanak ilyen célból, többek között az édeskömény az egyik gyakori kultúra, mely a foglyon kívül a fácán számára is kedvező. Az élőhelyfejlesztésen kívül a ragadozókontroll is kardinális kérdés a program életében. Legfőképpen a róka, a kóbor kutya, a dolmányos varjú és a szarka állományait igyekeznek kordában tartani. A program keretében korábban önkormányzatokkal, vízügyi társaságokkal is tudtak együttműködéseket kialakítani további élőhelyek kialakítására, védelmére. Éves szinten 500 foglyot helyeznek ki, ezzel együtt jelenleg stagnáló állománnyal működik a program, bár ebben az évben különösen jó szaporulatot tapasztaltak a területen. A szakember úgy gondolja, hogy a program hozadékaként a mezei nyúl állomány is nagymértékben növekedett.
Kutyavezető etika címmel Nagy Zoltán, a Marosszögi Vadásztársaság hivatásos vadásza mutatott be prezentációt. Az előadó szerint a kutyával való vadászat amellett, hogy büszkeség, felelősség is, hiszen egy önálló gondolatokkal bíró másik élőlényért is felelősséggel tartozik, akivel összetett munkát végez. Bármennyire is családi kedvencnek számít, a vadászaton munkakutyaként kell viselkednie, és a vezetőjének is ekként kell a kutyájával bánnia – a szakember szerint a mai világ egyik problémája a két szerep elkülönítésének hiánya. A vadászkutyás megjelenése kapcsán kifejtette, hogy fontos eszköz a póráz, melyről gyakran megfeledkeznek a kutyások, ezen kívül minden esetben a láthatósági nyakörv meglétét is kritikusnak tartja. A VAV bizonyítvány meglétét amellett, hogy a kutya kétéves kora felett amúgy is kötelező, fontosnak tartja, hiszen a vizsgára való (közös) felkészülések alatt a vezetők is rengeteg tapasztalatot tudnak szerezni, mely a majdani vadászatok minőségét is javíthatja. A vadászatok kapcsán kifejtette, hogy számos helyen járnak segíteni a társasvadászatokon, így sok helyütt tapasztalta már, hogy a kutyák megérkezés után szabadon vannak engedve, ami sok esetben már az eligazítás nyugodt megvalósítását is megnehezíti. Úgy véli, hogy a hajtás megindításáig a kutyát pórázon kell tartani, majd a hajtás végével újra pórázra kell venni. A hajtások között is illik figyelemmel lenni a saját kutyánk habitusára, különösen akkor, ha dominánsabb egyed a többi, esetlegesen másik domináns kutya társaságát nehezen viseli. Az általános kutyavezetői erények között tartja számon a többi közt a (jobb esetben kölcsönös) tisztelet megadását (kutyásokkal és nem kutyás vadászokkal szemben is), az önkritika gyakorlásának képességét, az alázatot, a nyitottságot új ismeretek megszerzésére, a helyi szokások tiszteletben tartását. Fontosnak tartja a kutyák kellő mértékű, ugyanakkor diszkrét fegyelmezését is a vadászaton, melynek jó segédeszköze lehet az elektromos nyakörv is, de az előadó szerint nagyon sok kutya elrontásáért is felelős az ezt az eszközt helytelenül használó vezető.
A témában írt könyve után a Nimród Fórum résztvevői számára előadásban is ismertette Pinjung Emil tájegységi fővadász a Pallavicini-család által vezetett pusztaszeri vadászterület történetét. A híres tótmegyeri vadászatokkal egyidőben a pusztaszeri vadászatokat tartották mértékadónak a kor vadászai, melynek a többi között Széchenyi Zsigmond is írásaiban adott hangot. A tájegységi fővadász kutatásait közvetlenül a család leszármazottjai megkérdezésével kezdte, hiszen nagyon kevés adat maradt fent az egykori vadászterület eredményeiről. Az uradalom vezetője 1920-ig őrgróf Pallavicini Sándor volt, akinek fia, Alfonz irányította apja után a területet. Az ő fiával, Pallavicini Frigyessel és annak unokaöccsével, Pallavicini Alfonsoval tudta felvenni kutatása során Pinjung Emil a kapcsolatot, aki tudta biztosítani a pusztaszeri eredménynaplót is, mely az összes vadászat eredményeit és résztvevőit is tartalmazza. Az uradalom nagysága körülbelül 23 ezer hektár nagyságú volt az 1920-as években. Az 1800-as évek végéig pusztaság volt a területen, melyen akácosokat és tölgyes remízeket alakítottak ki, melyek már az apróvad számára is élőhelyet biztosítottak. Fontos különbség volt a tótmegyeri vadászterülettel szemben, hogy gépi keltetést nem alkalmaztak Pusztaszeren, kizárólag kotlósokkal keltettek, de napos korban már adoptáltatták a területen a csibéket. A területen a Danhel József főerdőmester és két segítője, Halász László és Kiss Zsigmond erdőmérnökök mellett 16 fő vadőr-erdész, 5 fő segédvadőr segítette a vadgazdálkodási munkát. Évente egy négynapos nagyvadászatot tartottak, ahol általában 10 ezres terítékeket értek el néhány „kisebb” társasvadászat mellett, melyeken szintén ezres terítékeket tudtak produkálni. Emellett élővad befogással, őzvadászattal és dúvadgyérítéssel foglalkoztak. A nagyvadászatok részletes menetrendekkel és külön az alkalomra készített térképek szerint zajlottak, ahol előirányzott terítéknagyságot is megállapítottak. Egy vadászhoz körülbelül 7-9 személy kisegítő tartozott, jellemzően 10-11 vadász volt 5-600 hajtóval. A vadászatok feszes menetrend szerint zajlottak, reggel fél hétkor már előálltak a vadászokat szállító négyesfogatok. az előkészítés minőségét jól jelzi, hogy a hajtásban a vadászok nyomvonalát boronálták, 100 lépésenként irányjelző karókat helyeztek el. Pinjung Emil előadását színesítette a Pallavicini Frigyessel készült interjújának felvételének bejátszásai, ahol a család tagja a nagyvadászat kulisszáiról mesélt a kutatónak, melyen fiatalként volt alkalma részt venni. A vadászatokon vadszámlálók is segítették a lebonyolítást, akik pontos feljegyzéseket vezettek az egyéni teljesítményekről is. Ebből tudjuk például, hogy az egyéni napi terítékrekord 1000 egyed, illetve az 1930-as nagyvadászat terítékén 17271 apróvadat számláltak. Többek között vadászott a területen három alkalommal is Habsburg-Lotaringiai Ferenc Ferdinánd osztrák–magyar trónörökös vagy Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg, de Youssef Kamal egyiptomi herceg is. A Pallavicini család 1944-ben menekült ki Ausztriába, majd Olaszországba, mely az uradalom és a legendás nagyvadászatok történetének végét hozta el.
